Fejér Megyei Történeti Évkönyv 20. (Székesfehérvár, 1989)

Dani Lukács: Lajoskomárom

. Még a nyolcvanas évek első felében végrehajtották a határ összes földjének fölmérését, a tagosítások nyomán kialakult helyzet pontosítását.

32 A munkálatokat saját hatáskörben végezték. A Szarvasy Sámuelből, Hofbauer Pálból és Schnitz Györgyből álló bizottság (napi 1—1 forint tiszteletdíjért), a bíró által kirendelt lakosok közreműködésével, végezte a feladatot. Ennek keretében az adódó pontatlanságokat kiigazították (pl. Schrai István Külső-dűlőbeli földjén, vagy Schmuck Ádám és társai Bogárdi-dulőben lévő földjein éb másutt), illetve a hiányosságokat (pl. a Haraszti-csapás szélességével kapcsolatban) pótolták. 1886. február 18-án a képviselőtestület úgy határozott, hogy a rendezés során bekövetkezett változásokat telekkönyvileg is rögzítik, illetve pontosíttatják. Az új körülmények kialakítása megkönnyítette a határ háromnyomáson alapuló gazdálkodásának érvényesítését (az összefüggő tarló- és ugarföldek időbeli hhasznosításának összehangolását). 1890-ben pl. úgy rendelkeztek, hogy az Összefüggő tarlóföldek felszántása október 1-jéig, az ugarföldeké pedig a következő év május 15-ig —

: a legeltetés szempontjait szem előtt tartva — tilos. A múlt század hetvenes és nyolcvanas éveiben a község közigazgatási határát érintő kérdések is felvetődtek.

33 1876 nyarán Bélák István és Szőke Ignác Közép-Bögárd közbirtokosai nevében azért folyamodnak, hogy „minden tekintetben csatlakozhassanak" Lajokomáromhoz „közhatósági jóváhagyás mellett". Ez a törekvés akkor nem járt sikerrel. A századfordulón (1901) megismételt kérésük Hofbauer József bíráskodása alatt, Székely Gusztáv jegyző közreműködése mellett, teljesült. Hasonló törekvés bontakozott ki 1881 Őszén Bischitz Mór ozorai lakos, uradalmi főbérlő részéről, aki Harasztbogárd és Tóti csatlakozását szorgalmazta. A mondottak következtében a múlt század második felében a község határa módosult, mind kiterjedésében, mind művelési ágak szempontjából. De változtak a település társadalmi-szociális viszonyai is. Lajoskomárom területe az 1857. évi 5480 kat. holdról 1895-re 5845 kat. holdra növekedett. Ennél jelentősebben változtak a művelési ágak arányai.

3

'' A legnagyobb átalakulás a szántók és az erdők területében következett be. A század közepén a határ egyötöde még erdő volt (21,3%), ez 116 kat. holdra (1,9%-ra) csökkent. A szántóterület 68,9%-ról viszont 83%ra (4849 kat. holdra) emelkedett. Megnőtt a legelő is: 5,3%-ról több, mint kétszeresére, 10,8%-ra. 635 kat. holdra. A szőlőkultúra még nem heverte ki a filoxéra pusztítását. (A korábbi 49 kat. holdról 2 kat. holdra zsugorodott.) A századvég új jelensége a kertgazdálkodás megjelenése, amely a nulláról kiindulva ekkorra 24 kat. holdra (0,4%-ra) terjedt. A század második felében a szemtermelés, a kapások térhódításának vagyunk tanúi. Ugyanakkor, az országos tendenciával ellentétesen, jelentős szerephez jut a külterjes állattenyésztés. A szarvasmarhák száma ezer fölé emelkedik. A juhtenyésztés az uradalmakba szorul viszsza, de ott jelentős számot (pl. Bibó Dénes bérletén 1334 darabot) képvisel.

35 A múlt század utolsó harmadában a Batthyány-uradalom területén feltűnnek a nagybérlők. Már a hatvanas évek elején találkozunk Wertheim Samu, mint újhódosi bérlő, nevével. Szúnyog-pusztát Bibó Dénes bérli gróf Draskovich Györgyné, született Batthyány Erzsébettől. A 10' FMTÉ 20. 145