Fejér Megyei Történeti Évkönyv 20. (Székesfehérvár, 1989)

Várnai Tamás: Kőszárhegy

Szabadbattyán nagyközség képviselő-testülete 1922. április 25-én úgy döntött, hogy Szárhegyen 1 tantermes iskolát és 2 szobás tanítói lakást épít. A tanfelügyelőség — tekintettel a nehéz helyzetre — tudomásul vette a döntést, noha eredetileg 2 tantermes iskoláról volt szó. Bizonyára arra gondoltak, hogy a munka végre megindul, de nem indult meg . . . helyette elindult egy akta Szabadbattyánból Székesfehérvárra 1923. ápr. 17-én, melyben az elöljáróság közölte a tanfelügyelővel, hogy tekintettel a magas téglaárakra, az iskola falát tömés útján kívánja elkészíttetni.

59 A tanfelügyelő és a szabadbattyáni elöljáróság „párviadala" 1924ben is tovább folytatódott. A tanfelügyelő követelte, hogy az elöljáróság jelentse végre, hogy az iskola építése milyen sorsra jutott, mivel semmiképpen nem tűrheti, hogy 90 iskolaköteles gyermek iskolázás nélkül maradjon.

60 A szabadbattyáni elöljáróság azzal védekezett, hogy a VKM minden segítséget megtagadott, a község pedig nem képes az építkezéshez szükséges 300 millió koronát pótadóban behajtani.

61 Egyidejűleg a szárhegyi lakosok is építési segély iránti kérelmet nyújtottak be a minisztériumhoz. Ezek után csodának is tűnhet, hogy Fejér vármegye közigazgatási bizottsága, amely „koordináló" szerepet töltött be a tanügyi és közigazgatási hatóságok között, értesítette a tanfelügyelőt, hogy a VKM a szárhegyi népiskola építéséhez 300 millió korona 10 év alatt visszafizetendő segélyt engedélyezett.

62 Miközben e fentiek történtek, a kezdeményezés átcsúszott a katolikus egyházi főhatóság kezébe, és 1925. júniusában a VKM 11 millió 900 ezer papírkorona (700 aranykorona) elszámolási kötelezettség melletti segélyt utalt ki. Még ezen év decemberében újból kinyílt a miniszteri „tárca" újabb 100 millió korona erejéig.

03 A katolikus egyházi főhatóság hivatalosan is kérte, hogy tekintettel arra, hogy az iskolakötelesek túlnyomó többsége katolikus vallású, az iskolát róm. kat. jellegűvé szervezzék át.* 1926-ban sor került a katolikus tanító kinevezésére. Szárhegy első tanítója Szabó István lett, aki mint kiváló néptanító évtizedeken át működött a községben. Az iskolaépítés körüli zavaros viszonyok tovább érlelték a szárhegyieknek azt a kívánságát, hogy településük hegyközségből politikai községgé szerveződhessen (a hegyközség hatósági joggal nem rendelkezett.) Mielőtt azonban e szándék valóraváltásának problémáira áttérnénk, említsük meg, hogy az 1930-as évek közepén a reformátusok külön iskolát építettek Szárhegyen, a műút túlsó oldalán, csaknem szemben a katolikus iskolával. Érdemes egy pillantást vetni arra, hogy az 1926-ban épített katolikus iskola mennyire volt képes „dacolni" az idővel. A kőszárhegyi iskolaszék az iskola és a tanítói lakás tatarozására állami hozzájárulást kért. A kérelemben hangsúlyozták, hogy különösen éles az a különbség, amely az újonnan épült református iskola és róm. kat. iskola között van. „Figyelembe veendő az a körülmény is, hogy az iskola a balatoni műút mentén van, így karbantartására különös gond fordítandó . . ."

65 A kérelmet a székesfehérvári róm. kat. püspökség is támogatta. A katolikus iskola és tanítói lakás mostoha állapota nem csupán a műúton utazóknak, hanem a tiszti főorvosnak is megragadta a figyelmét, aki az említett kérelemhez az alábbi jelentést csatolta: „Hivatalosan bizonyítom, hogy a