Fejér Megyei Történeti Évkönyv 20. (Székesfehérvár, 1989)

Várnai Tamás: Kőszárhegy

hegy 580 lakosából 357 fő tudott írni és olvasni. A két világháború között a népoktatásban az előző időszakhoz képest valamelyest előrelépés történt. Bizonyára ennek tulajdonítható, hogy 1922-ben napirendre került a szárhegyi népiskola építésének kérdése. A székesfehérvári tanfelügyelőség ebben az évben úgy foglalt állást, hogy a szárhegyi antóniai, rózsamajori, felsősomlyói iskolaköteles gyermekek részére Szárhegyen népiskolát kell építeni, és tekintettel a vallási megosztottságra, községi jellegű iskola épüljön. Az építéshez és iskolaműködtetéshez államsegélyt helyezett kilátásba.

55 A tanfelügyelő dicséretesnek is mondható ügybuzgalommal látott munkához és abban reménykedett, hogy az új iskolában a tanítást még ebben az évben meg lehet kezdeni. A későbbiekben látnia kellett, hogy elképzelése meglehetősen alaptalan optimizmusra épült. Mindenesetre az első lépéseket megtette, és két részből álló kérdést intézett a szabadbattyáni jegyzői hivatalhoz: 1. Szárhegy, Antónia, Rózsamajor és Felsősomlyó milyen távolságra van a községtől és egymástól. 2. Említett helyeken hány 6—11 éves iskolaköteles gyermek van, azok milyen anyanyelvűek és milyen vallásúak?

56 A szabadbattyáni jegyző a kérdésekre még készséggel megadta a felvilágosítást, és jelentette, hogy Szárhegy önálló hegyközségi alakulat, Antónia gróf Batthyány Lajos, Rózsamajor és Felsősomlyó Blau Arnold tulajdona. Szárhegy Szabadbattyántól 4,5 km-re, Rózsamajor 3 km-re, Felsősomlyó 5 km-re, Antónia 7 km-re van. (Az újabb rendelkezések szerint az iskola legfeljebb 3 km-re lehetett a gyermek lakásától.) A tankötelesek száma Szárhegyen 62 (45 katolikus, 17 református), Antónián 6, valamennyi katolikus, Rózsamajorban 14 (8 katolikus, 6 református), Felsősomlyón 8 (6 katolikus, 2 református). A gyermekek valamennyien magyar anyanyelvűek. Az adatokból kitűnik, hogy mennyire mostohák a népoktatási viszonyok és hogy a szárhegyi iskola 90 gyermek számára jelenthet könnyebb tanulási lehetőséget.

57 A szabadbattyáni községi elöljáróság e jelentés megtétele után egyértelműen lassítani igyekezett az események menetét, bár kétségtelen, hogy a világháború utáni évek nehéz viszonyai nem kedveztek az építkezésnek, az állami támogatás csak lassan és nehezen csordogált, az említett helyek birtokosai nem mutattak különösebb segítőkészséget. Felfigyelt viszont az ügyre a katolikus egyházi főhatóság, és a törvényes lehetőségeket felhasználva arra törekedett, hogy az építendő iskola róm. kat. jellegű legyen. Nem szabad ezt a törekvést mai aspektusból megítélni. Kétségtelen, hogy a katolikus egyház gondosan őrizte a népoktatásban elfoglalt kulcsszerepét, de az is igaz, hogy ebben az időszakban az állami vagy községi iskola sem nyújtott többet az egyházi jellegűnél. Mégis az iskola építése körül hamarosan élénk vallási torzsalkodás kezdődött, és felszínre kerültek ennél mélyebben gyökerező ellentétek is. A tanfelügyelő eredeti elgondolásának megfelelően járt el és gondoskodott a tanítói állás megszervezéséről is. A VKM értesítette Fejér vármegye közigazgatási bizottságát, hogy a szárhegyi iskola első tanítói állásának megszerzéséhez 1922. szept. 1-jei hatállyal hozzájárul, amennyiben az iskolafenntartó a tanító részére évi 1400 korona fizetést, lakást vagy lakáspénzt és kertilletményt biztosít.

53