Fejér Megyei Történeti Évkönyv 20. (Székesfehérvár, 1989)

Várnai Tamás: Kőszárhegy

színűleg helyi hagyományokon alapuló feltevését alátámasztani látszanak.

3 Az 1898. évi IV. tc. értelmében Szabadbattyán közigazgatási területéhez tartozó törzskönyvezett külterület lett.

4 1931. január l-jétől belügyminiszteri engedéllyel Szárhegy hegyközség politikai községgé szerveződött.

5 1932-ben a képviselő-testület nyilatkozata alapján a község hivatalos neve Kőszárhegy lett. 1931— 1950-ig Kőszárhegy politikai község, közigazgatásilag Szabadbattyán nagyközséghez volt beosztva. 1950 októberétől 1971-ig önálló tanácsú község volt. Jelenleg Szabadbattyán-Kőszárhegy-Űrhida nagyközségi közös tanács társközségeként Székesfehérvár város környékéhez tartozik. Területe 590 ha, lakóinak száma az 1983. január 1-jei állapot szerint 816 fő.

6 Visszatérve Kiss Lajos névmagyarázatára, a helynév etimológiájára vonatkozó közléssel minden tekintetben egyetérthetünk, hiszen a már említett képviselő-testületi nyilatkozat is orra hivakozik, hogy a községnek nevezetes kőbányája van.

7 Fejér vármegyének azon a részén, ahol Kőszárhegy is fekszik, már jóval a török megjelenése előtt szőlőtermesztés folyt (erre utal pl. a Füle határában már 1435-ben megemlített Zolchakov (Zsolcakő) nevű szőlőhegy). A török kiűzése után e vidéken jelentékeny szőlőtelepítés folyt. Így keletkezett 1745 táján Ürhida szőlőhegy és a XVIII. sz. utolsó harmadában Jenő. Egy 1702-ből származó forrás Battyán nevű falu két szőlőhegye között Szárhegyet is megemlíti, kiemelve, hogy itt jó bor terem.

8 A szárhegyi szőlőket 1747. szept. l-jén írták össze. Az összeírás szerint 26 kapás régi szőlő (nem lehet megállapítani a telepítés idejét) 1746-ban 9 akó 24 pint bort termett. Az 1704. és 1739. között telepített 594 kapás szőlő termése 225 akó 3 pint volt. Bár írásos adatunk nincs rá, okkal tételezzük fel, hogy a szárhegyi szőlőket a Batthyány családdal kötött szerződés alapján telepítették. Az összeírás a szőlőművelo extraneusokat szám szerint és lakóhely szerint is felsorolja. 1747-ben a szárhegyi szőlőket 42 táci, 15 polgárdi, 29 szabadbattyáni, 13 falubattyáni, 1 inotai, 1 ősi, 1 alapi, 2 ládányi, 1 mezőszentgyörgyi, 1 seregélyesi, 1 székesfehérvári, 1 peremartoni, 2 abai, 3 soponyai, 7 keresztúri, 2 szentmihályi ,,szőllész" művelte meg.

9 1745—47-ből ismerjük a szőlőművelők szolgáltatásait is. 1745-ben 115, 1746-ban 305 1/4, 1747-ben 238 1/2 pozsonyi akó dézsmabort adtak.

10 1746-ban Szárhegyen 147 szőlőbirtokos 692 kapás szőlőt művelt.

11 1748-as adat szerint Somlyópusztának (Felsősomlyó, más néven Pipagyújtó) két szőlőhegye volt Szárhegy és Somlyóhegy, Szárhegytől 219 urna bortizedet adtak.

12 Fentiekből látható, hogy Szárhegy neve már a XVIII. sz. első felében felbukkan a forrásokban. A megművelt telepített szőlőterületek némi ingadozásokkal, de állandóan gyarapodtak. Nem lehet tudni, hogy ekkor egy kapásnyi szőlőn mekkora területet értettek. Az 1851-es telekkönyvben egy kapásra 200 ü-ölet számítottak.

13 A XVIII. században Szárhegy lakatlan volt, de a későbbiekben látni fogjuk, hogy az itt megtelepedett lakosok nagy része az említett falvakból került ki. Károly János az 1762-ben alapított szabadbattyáni plébánia filiái között Szárhe-