Fejér Megyei Történeti Évkönyv 20. (Székesfehérvár, 1989)

Várnai Tamás: Kőszárhegy

gyet is megemlíti. 14 Az első születést, Fodor Györgyöt, Fodor István szőlőmíves újszülött csecsemőjét, 1847. február 12-én jegyezték be a szabadbattyáni róm. kat. plébánia születési anyakönyvébe. Ekkor tehát már élhetett itt egy-két család és az anyakönyvi bejegyzések is vala­melyest szaporodnak a következő években. Az első haláleset, Fodor Ist­ván Terézia nevű 5 éves korában elhalálozott leányát, 1849. június 1­jén jegyezték be a battyáni plébánia halotti anyakönyvébe. Ezek sze­rint a Fodor család lenne az első olyan szárhegyi család, melyről írásos említés történik. Egy évszázadon át nem csupán a népességről, hanem a szőlőművelésről is „hallgatnak" a források. 1854-től kezdve a róm. kat. egyházmegyei sematizmusok adatai a hegy lassú benépesedéséről adnak hírt. 1854-ben 30 katolikus lakos élt itt. 15 1856-ra mindössze 2 fővel növekedett a lakosság. 16 (32 katolikus la­kos.) A következő két évben, tehát 1858-ig nem gyarapodott a lakosság. 1860-ban viszont jelentős az ugrás a korábbiakhoz képest, mivel ekkor már 52 katolikus és 2 református lakos élt itt. 17 Ezek az adatok valószínűleg nem egészen pontosak, de számottevő eltérés bizonyosan nincsen. Kőszárhegy község életében hosszú évtizedeken át meghatározó sze­repe volt a szőlőtermesztésnek. A település a balatoni út mentén épült ki, sokáig feltehetően csak egy utcája volt. A szárhegyi bor számára az értékesítési lehetőségek kedvezőek voltak. A szőlőtermesztés a mezőgazdaságnak speciális, munkaigényes ága­zata, amely különleges szakértelmet kíván meg. Nem csupán nagyobb borvidékek különülnek el, hanem az egyes falvak határában is zárt egy­séget alkotnak a szőlőtermesztésre leginkább alkalmas területek. Nagyon fontos a talajviszonyoknak legmegfelelőbb fajták telepítése, a szőlőket fenyegető csapások elhárítása, a szüret idejének meghatáro­zása és nem utolsó sorban a szőlők őrzése. Az említett dolgok összehangoltságot, szervezettséget igényelnek, ami megteremti a szőlősgazdák érdekvédelmi szervezeteinek, a hegyköz­ségnek gazdasági alapját. A hegyközség tehát a szőlőbirtokosok közössé­gének hatósági joggal nem rendelkező érdekvédelmi szervezete. A „he­gyek" sok esetben megmaradnak az anyaközség keretében, de gyakran politikailag is elkülönülnek, ahogyan ez Kőszárhegy esetében is történt. Gazdálkodásukat, belső rendjüket már a XVIII. sz.-ban is az ún. hegy­községi artikulusok szabályozták. A múlt század végén a filoxéra súlyos pusztításai kapcsán általános érvényű törvény, az 1894. évi XII. tc. egységesítette a hegyközségek mű­ködésére, belső szervezetére vonatkozó szabályokat. A két legfontosabb testületi szerv a hegyközségi közgyűlés és a hegyi választmány volt. A legfontosabb egyed a hegyközségi számadásokat kezelő hegybíró. A hegyőrök a hegyközség belső rendjére vigyáztak. Hegyközségi rendtar­tása Kőszárhegynek is volt, de ez a forrásanyagban nem található, a he­gyi szervezet tevékenységére csupán szórványos adatok utalnak. Min­denesetre a már említett kézirat ismeretlen szerzője nagyot nem téved, amikor a hegyközség megalakulását az 1870 körüli évekre teszi. 1865-ből Dékány István felesketett szárhegyi hegymester nevét is­merjük. 18 Az 1868-as canonica visitatio említést tesz a „szárhegyi szől­lősök"-ről, de közelebbit nem tudunk meg belőle. 1875—76-ból fennma-

Next

/
Oldalképek
Tartalom