Fejér Megyei Történeti Évkönyv 19. (Székesfehérvár, 1989)

Tanulmányok - Somkuti Éva: Újratelepedés Székesfehérvárra 1688 után

A Rákóczi-szabadságharc után a telekhivatal 1712-ben egy, az eddiginél pontosabb s alaposabb, új ingatlanfelmérést végeztetett el, amely már a 18. századi városképet tárja elénk. A Belvárosban 164 ingatlant mértek fel. Ez a terület 8 üres telek kivételével csaknem teljesen beépült. Itt találhatók a legfontosabb középületek: a városi tanács (149, sz.), az ún. régi megyeháza (74. sz.), ahol Meszlény János alispán lakott, a német (124. sz.) és magyar iskola (128. sz.), a jezsuita (108. sz.), a ferences (89. sz.), a karmelita templom (és klastrom (szám nélkül) és a prépostság (52. sz.). Itt áll még a városparancsnok háza (2. sz.) és a salétromfőzőház (5. sz.). A 143 házból 69-et német, 49-et magyar és 25-öt egyéb, főleg rác származású polgárok laktak. Itt éltek a legtehetősebb iparosok, kereskedők, az igazgatási és gazdálkodási teendőket ellátó városbíró, tanácsosok, kamarás, adószedő stb. S noha egyedül csak itt nagyobb a német polgárok száma a két külvároshoz képest, a szétszórt származási helyekről idevándorolt s itt véglegesen megtelepedett 5—6 családnak (Hiemer, Payerl, Traxler, Schinigin, Perz, Yblacker) a kezében összpontosult a város igazgatása, gazdasági és kulturális élete. Természetesen számolnunk kell a mellettük élő és felnövekvő magyar iparos és kereskedő polgársággal és vezető tisztviselőkkel is. Mindenesetre megindult egy, a városon belüli asszimilációs folyamat, amely tovább hatott az egész 18. században.

10 A Palotai külváros képe nem sokat változott 1712-re. 174 ingatlanát továbbra is a mezőgazdasághoz kapcsolódó, vagy napi szükségletre termelő szabók, vargák, csizmadiák, fazekasok, szűcsök, tobakok, csapók lakják. Házaik a Belvároshoz képest kisebb értékűek, de kertjeikben gazdálkodnak, a helyi piacokra és vásárokra termelnek. A magyarok túlsúlya megmaradt (78 fő), a németek száma valamit nőtt (21 fő), a rácok száma nem csökkent (55 fő)), a törököket azonban már csak két család képviselte (104. sz. és 108. sz.). Egyházi épület a rác templom (140. sz.), amely a közösséggé alakuló, de nehezen asszimilálódó népcsoport vallási központja volt. Van a szűcs céhnek külön háza (105. sz.), itt található a városmajor (10. sz.) és a karmelita atyák kertje (12. sz.) és a sörfőzőház (132. sz.). A Belváros terjeszkedését behatárolta a várfal, itt azonban maradt még 1712-ben is 15 üres telek, s egyébként is a mocsár és a sáncárok feltöltésével nincs határa e városnegyed horizontális gyarapodásának.

11 A Budai külváros rendezett telepítése, illetve a telkek kiosztása lassabban folyt. 1712-en csak 90 házhelyet és telket vettek számba. Három, egymással déli—északi irányban párhuzamos, majd enyhén divergens utcát jelöl meg a telekkönyv: Nyugaton a Mühlgassét (Malom utca) 24, középen a Raaber Gassét (Győri utca) 33 és keleten a Zámolyer Gasset (Zámolyi utca) szintén 33 ingatlannal. A negyed beépülése 15 év alatt folyamatosan történt, 1727-ben már 146 ingatlant tartottak nyilván. Az itt élő polgárok közül 62 magyar, 18 német, 9 rác és 1 olasz. Jó pár közéleti személyiségnek belvárosi háza mellett itt van a második ingatlana: pl. Kolosváry Mihály szolgabírónak (56. sz.), Michael Hiemer (57. sz.) és Michael Schinigin (59. sz.) tanácsosoknak, Christoph Corherr császári élelmezési tisztnek (81. sz.). A jezsuitáknak (8. sz.) és a karmelitáknak (80. sz.) itt is van telke. Az egyetlen középület az Ignáz Quarient de Roll császári haditanács tulajdonát képező császári malom (7. sz.) 1713-ban