Fejér Megyei Történeti Évkönyv 19. (Székesfehérvár, 1989)

Tanulmányok - Erdős Ferenc: Fejér vármegye újjászervezése 1692 – 1693

a törökellenes felszabadító háború egyik aktív részese). A központi hatalom képviseletében — az említett Jaklin Balázs mellett — megjelent az uralkodó harmincadhivatalának és fehérvári javainak adminisztrátora, Vánossi Lőrinc, Laczkó János, a magyar királyi kancellária megbízott ágense, Meszlény János, a kancellária kamarása és Bakos János a kancellária jegyzője. (De megjelentek Székesfehérvár polgári vezetői is, így Hiemer Mihály, a város bírája, Parraghy András, Payerl András, Újvári István, Albert Benedek, Heck Gáspár tanácsnokok és Ajtai Sámuel Székesfehérvár jegyzője. Jelen volt Sartorius János patikus, Űjvári Péter, Kovács Pál, Csornai György, Somogyi György és Halász Mihály, valamint több más, a városban lakó nemes). A megyei közigazgatás újjászervezésének menetében a főispánnak, a központi kormányzat képviselőjének hivatalba történő bevezetése azt jelentette, hogy a kamarai adminisztrációt felváltja a nemesi önkormányzat, a középszintű közigazgatás megyei testületei megkezdik tevékenységüket. A Fejér megyei közigazgatás újjászervezése nem egyedüli példa, 1692-ben szervezték újjá pl. Somogy, Tolna, Zala megyéket is. Fejér megye 1688 utáni első generális congregátioján kihirdették az uralkodó, L Lipót (1691. december 9-én kelt) Esterházy Ferenc Csesznek vára urának és kapitányának főispáni kinevezését tartalmazó rendeletét. A kinevező okiratban I. Lipót megemlékezett Esterházy Jánosnak, a győri helyőrség vicegenerálisának törökellenes érdemeiről. Gyermekeit, akik az uralkodó iránti hűségüket ugyancsak bizonyították, megbízta Fejér, Somogy és Zala megyek újászervezésével. Esterházy Ferenc Fejér, Esterházy Gábor pedig Somogy és Zala megye főispánja lett. Tömören utalt az uralkodó Esterházy Ferenc kötelességeire: nevezetesen a hűségeskü letételére, a megyei karok és rendek szabadságának és előjogainak megtartására, a kamarát illető jövedelmek és tartozások behajtására. Végül szólt a nemességhez is: ,,a megye lakói Esterházyt törvényes főispánjuknak ismerjék el, mindenben engedelmeskedjenek neki és fogadják el joghatóságát". A kinevező okirat publikálását követően Jaklin Balázs nyitrai püspök és Nyitra vármegye főispánja beiktatta hivatalába Esterházy Ferencet, 1692. július 10-én a megyei tisztikar megválasztására nem került sor, csupán arról határoztak, hogy a jegyzői hivatal élére provizórikusan, a tisztújító közgyűlés összehívásáig Deáky Jánost, Győr vármegye esküdt jegyzőjét nevezik ki. A tisztikar újjászervezését a következő hónapokban Esterházy főispán személyesen készítette elö és irányította. Körlevélben hívta egybe a közgyűlést 1692. szeptember 20-ára. A nemesi önkormányzat ősi jogaira történő hivatkozással az alispáni és főszolgabírói tisztségek betöltésénél többes jelölést alkalmaztak. Az alispáni tisztségre Martonfai Istvánt, Újvári Ferencet és Nedeczky Ferencet jelölték. Közülük egyöntetűen Űjvári Ferencet választották alispánná. A szolgabírói feladatok ellátásra kandidált 8 nemes közül Kolosváry Mihályt, Csuzy Pált és Újvári Pétert választották szolgabírókká. Töltösi Lászlóval és Besnyák Sándorral a komisszáriusi hivatalt töltötték be. A császárság székvárosába küldendő követ Csanaky Mihály veszprémi olvasókanonok és Újvári Fe-