Fejér Megyei Történeti Évkönyv 19. (Székesfehérvár, 1989)

Tanulmányok - Erdős Ferenc: Fejér vármegye újjászervezése 1692 – 1693

rénc alispán lett. A tisztújító közgyűlésen megjelentek a követekről megjegyezték: akadályoztatásuk esetén Esterházy Ferenc főispán személyesen menjen Bécsbe Szabady András jegyzővel együtt, s mindent tegyenek meg, amit a megye érdekében megtenni tudnak. Ezen megjegyzésből értesülünk arról, hogy az ideiglenesen megyei jegyzővé kinevezett Deáky Jánost Szabady András váltotta a tisztségben. Az 1692. szeptember 20-án megtartott tisztválasztó közgyűlés a személyi kérdéseket illetően eredményesnek bizonyult, de a tisztikar tevékenységéről már ugyanez nem mondható el, a tisztviselők csupán egy évig maradtak hivatalukban, s az 1693. november 13-ára összehívoti közgyűlésen a következő nevezetesebb személyiségek vettek részt: Zichy Imre, Sigray János a veszprémi káptalan prépostja, Vásárhelyi Nagy Ferenc, a győri káptalan jegyzője, Féli Krisztián, a kamarai adminisztráció ellenőre, Vörös Pál székesfehérvári bíró, Szegedi Dániel, a palotai vár kapitánya, Miskey István, a győri lovasság parancsnoka és ifj. Babocsay Ferenc, a veszprémi helyőrség hadnagya. A közgyűlésen az alispáni tisztségre jelöltek közül Miskey Istvánt, szolgabírókká Albert Benedeket és Kolosváry Mihályt választották. Megyei esküdt lett Űjvári István, Űjvári Péter, Somogyi György, Albert Jakab, Borgyán Miklós, Kovács Pál, Salomvári János, Parragh Mihály, Vörös György, Babocsay Pál és Eölbey Péter. Szabady András, Győr város jegyzője továbbra is bizalmat élvezett, Fejér vármegye jegyzőjévé választották. Hasonlóan megerősítette tisztségében a közgyűlés a katonai biztosokat, Töttösi Lászlót és Besnyák Sándort. Az alispán helyettesévé a Székesfehérváron lakó Albert Benedek szolgabírót választották. Az 1693-ban megtartott tisztújítás alapján megállapíthatjuk, hogy a megye tisztikarában nem a nagybirokos arisztokrácia foglalt helyet, hanem részben az a katonai pályán sikereket elérő réteg, amelynek tagjai a fegyvert a tollal cserélték fel, s részben a kis- és közbirtokos nemesség képviselői, akiknek a hivatalnoki pálya további felemelkedést biztosított. (Megjegyzem, hogy Miskey Istvánt az uralkodó Esztergom, Vác, Buda, Érd, Gyula viszszafoglalásában betöltött szerepéért, személyes bátorságáért 1702-ben emelte nemesi rangra.) Az adminisztráció megszervezésében az alispán és a szolgabírák töltöttek be jelentős szerepet. A Veszprém megyétől visszacsatolt járásra Kolosváry Mihály, a Komáromtól visszacsatolt területekre Albert Benedek viselt gondot. Kolosváry szolgabíró járásában 20 adózó községet találunk, gazdasági erejükre fényt derít, hogy a településeken 35 egésztelkes, 244 féltelkes és 122 negyedtelkes jobbágy élt. Nem adóztak a közbirtokosok lakta falvak, így Acsa, Alcsút. Csíkvár (azaz Szabadbattyán), továbbá függőben volt a délszlávok benépesítette falvak adóztatása. Albert Benedek szolgabíró járásában az adózó települések száma 15. Ide tartoztak a Martonvásár, Velencei-tó, Székesfehérvár vonalától északra fekvő falvak, Pátka, Zámoly, Magyaralmás, Mór, Csákberény, Csákvár, Lovasberény, Veréb, Vál, Tabajd, Bicske, Mány, Etyek, Sukoró, Pákozd. A falvakban 114 egésztelkes, 208 féltelkes és 104 negyedtelkes jobbágy élt. Fejér megyében a karlócai békekötésig, 1699-ig 49 település népesedett be. A megye felszabadításától eltelt egy évtized abban összegezhető, hogy kiépült a rendi, feudális társadalom középszintű közigazgatási in-