Fejér Megyei Történeti Évkönyv 19. (Székesfehérvár, 1989)
Tanulmányok - Források a székesfehérvári szandzsák történetéhez 1543 – 1688 - Vass Előd: A török uralom kiépítése Székesfehérvárott
Az összeírt falvakat a budai kincstár kétféleképpen kezelte, az egyes falvakból bevételezhető összegszerűleg megállapított jövedelme szerint, vagy szultáni hász-birtokká szervezték, amit kincstári tisztviselők irányítottak, vagy főtisztviselőknek, mint a székesfehérvári szandzsákbég hászbirtokába juttatták, amit a szandzsákbég udvari alkalmazottja, a vajdája irányított, vagy nagyobb javadalombirtokként (törökül zeametként) török tisztek kapták, vagy kisebb javadalombirtokként, (törökül tímár javadalomként) szpáhi lovaskatonák nyerték el. Az utóbbiak jövedelmébe belefoglalták a katonai felszerelésük költségét is, eszerint általában 3000 török akcsénkint egy-egy lovas katonát állítottak ki. Az utóbbi összeírásokat, amelyeket timár defternek szoktunk nevezni, a török neve idzsmál defter volt. Közülük a székesfehérvári szandzsák területéről, annak 1570. évi állapotáról készült deftert most (II. mellékletben) egy teljes fordításban mutatjuk be. Létezik egy másik idzsmál defter is a müncheni Bajor Állami Könyvtár kézirattárában, azonban az a példány keltezetlen és a végén hiányos. 13 Az utóbbi kézirat legelejéről a Székesfehérvár városra vonatkozó feljegyzést teljes fordításában (V. melléklet) közöljük. A falvak összeírásában létezett a részletes összeírás, (törökül „mufasszál defter" is), amely az egyes falvakból bevételezhető teljes jövedelmet részletezve, és egy összegben megadva is feljegyezte, s ezt az összeírást tized defternek is szokták említeni. Ezek közül a székesfehérvári szandzsák területéről csupán egyet ismerünk, III. Murád szultán korából, 1574—1595 közötti időszakból, amely keltezetlen és az eredeti egyetlen példányos isztanbuli kéziratának vége kissé sérült. 14 Ebből a kéziratból egy szemelvényt, s közötte a székesfehérvári szandzsák törvénykönyvét, a. m. török kannunáméját már korábban teljes fordításában közöltük, most itt a székesfehérvári náhijé területét, tehát Székesfehérvár szűkebb piaci vonzáskörzetét (III. melléklet) közüljük. A budai török kincstár által török főtiszteknek és katonáknak kiosztott javadalombirtokok nyilvántartásához még a javadalomban részesültek személyes nyilvántartása is tartozott. Ezt nevezték törökül ruznamcse defter néven, ebbe a napról napra vezetett nyilvántartásba minden javadalmazott személy adománylevelének szövegét bemásolták. A székesfehérvári szandzsák 1587. április 9. és 18. napja közötti feljegyzéseit fordításban (IV. melléklet) mutatjuk be. 15 A székesfehérvári szandzsák területét úgy tekinthetjük, mint a fehérvári törökség bizonyos értelemben vett ellátmány övezetét. A török szandzsákbégek parancsai a magyar helységekhez, amely a törökség részére való szolgáltatásokat közli, valamint a török szpáhi adózási követeléseinek írásbeli rögzítése egy-egy falu esetében levelezéssel történik. A török tisztek és a magyar végvárak tisztjei szintén egymást közös dolgaikban gyakran levélben keresték meg. Elfogott rabjaik kiváltása ügyében a sarcáért a török is, a magyar fél is levélben kereste fel a másikat. A fehérvári törökök Zala megyei adóbehajtásáról és az ezzel járó pusztításairól szóló vármegyei jegyzőkönyv szintén a hódoltsági események számát gyarapítja. A Székesfehérvár körül 1688 tavaszán kialakult ostromzár magyar parancsnokainak és a körülzárt török őrségnek a levelezése (VI. melléklet) a fehérvári hódoltság mindennapjairól átfogóbb és világosabb áttekintést nyújt. 10
