Fejér Megyei Történeti Évkönyv 19. (Székesfehérvár, 1989)
Tanulmányok - Források a székesfehérvári szandzsák történetéhez 1543 – 1688 - Vass Előd: A török uralom kiépítése Székesfehérvárott
a szultán, a katonaság, a mohamedán papság. Ezek maguk javára sajátítják el és osztják szét a föld megműveléséből származó többletterméket. Az államot képviselő három társadalmi réteg önmagától válik az oszmán-török társadalom uralkodó osztályává. Ezzel az uralkodó osztálylyal szemben pedig a földek megművelői (törökül a ráják) álltak, akik a földeknek nem tulajdonosai, hanem csupán adófizetést vállaló birtokosai. A belső házas telkükhöz és az ehhez a külső határban tartozó szántójukhoz való jogukat és kötelezettségeiket a szultán által kiadott világi törvények (a kanunok) szabályozták. 10 A budai tartomány (vilayet-i Budun), — ahová a székesfehérvári szandzsák is tartozott — törvénykönyve általában intézkedett minden adózás és illetékkötelezettség alá eső állami bevételről, s ezeket a szabályrendeleteket a székesfehérvári szandzsák kanunnáméja a helyi viszonyokra alkalmazta. Az általános szabályzásokat a helyi gazdálkodás jellegét és mértékét ténylegesen tükröző viszonyokra dolgozták át. Az egyes adók és illetékek mennyiségi adataiból a székesfehérvári népesség termelés- és piacforgalom mértékére következtethetünk az elkészült bevételi jegyzékek feldolgozásával. A többféle török összeírás, (defter) a budai török kincstár (defterhane-i vilayet-i Budun) nyilvántartási jegyzékei voltak. A bevételezhető kincstári jövedelmeket vagy kincstári kezelésben hagyták, vagy kiosztották a katonák javadalmazására. A kincstári kezelésben lévő városi boltok, többnyire csak elárusító helyiségek bérleteiről bevételi jegyzékek készültek. Ezek közül a székesfehérvári kincstári kezelésben lévő boltok bérleti bevételi jegyzékét, 1560. július 24. és 1560. december 20. közötti hathónapos időtartamban, részletesen bemutatjuk az I. számú mellékletben. 11 Magyarország egész területén egységes jövedelmi kategóriaként alkalmazott 300 török akcse cenzus, mintegy 6 magyar forintot ért. Hogy miért pontosan ennyit vetettek ki általános cenzusként csupán feltételezzük, azért mivel 1544 körül, amikor az első török összeírásokat készítették, átlagosan egy ökör ára volt ennyi. Ez a török adóösszeírónak egyegy paraszti háztartás szántóképességét jelenthette. Az adófizetés mértékének megállapításakor az egy lakótelken élő háztartás fejével, aki egy török „hane" adóegységet jelentett, a korábbi magyar királyok hadiadójának (subsídium) megfelelő egy forintot, vagyis annak megfelelő 50 török akcsét fizettették meg. A két fogalmat összevetve, tehát a fenti vagyoni cenzus fogalmába kerülő háztartások fejét írták össze, s a korábbi magyar adózásból vett mértékű adóösszeg megfizetésére kötelezték. A gyakorlatban tehát az adóösszeíráskor az adófizetés képességére alkalmasként a defterbe a legalább egy házhellyel és egy ökörrel rendelkező családfőket vették fel. Az összeírás nemcsak adó jegyzék, hanem földkataszter is lett. A többféle török összeírás közül a fej adó jegyzék, (törökül dzsizje defter) állami egyenes adó volt, amit a budai tartományi kincstár külön kezelt és külön szedett be. A fejadó-összeírásban a cenzus fogalmába került családfőket vették fel, és 50-50 török akcse fejadóval terhelték meg. A fejadót másképpen harácsnak vagy császár adójának is szokták említeni. A fejadó-összeírások közül egyetlen egyet ismerünk, amely a székesfehérvári szandzsák területéről, annak 1563 és 1565 közötti állapotáról készült. 12
