Fejér Megyei Történeti Évkönyv 19. (Székesfehérvár, 1989)
Tanulmányok - Források a székesfehérvári szandzsák történetéhez 1543 – 1688 - Vass Előd: A török uralom kiépítése Székesfehérvárott
Székesfehérvár körül is kialakult. Székesfehérvár gazdasági (piac és vásár) körzete és jogi illetősége alatti övezet, tehát 1543 előtti években már érvényesülhetett. A térképen vizsgálva a Székesfehérvár körüli 67 km távolságú kört, nyugati irányban Komárom—Győr—Sümeg helységek közötti vonalig, s délen pedig Ozora—Simontornya—Dunaföldvár helységek közötti vonalig terjed. A város vonzáskörzete ilyenformán a török hódítók új intézményeivel a székesfehérvári szandzsák területévé alakult át.' A törökök. 1544—1545. évben, az új székesfehérvári szandzsák területét először déli irányban, valószínűleg az Eszék—Buda országút védelmére terjesztették ki. A magyar ellencsapások következtében Ozora és Simontornya várai többször is gazdát cseréltek. A többszöri hiábavaló török ostromok nyomában a budai pasa és több szandzsákbég együttes hadereje 1545 végére tudta Tolna megye északkeleti területét elfoglalni. Ezt a területet az Ozora és Báta között húzható vonalig terjedőleg, a törökök Székesfehérvárhoz csatolták. s Közben a törökök Hadim Ali budai pasa és Hamza fehérvári bég vezetésével 1552-ben, Veszprémet is megszállták. Veszprémben azonnal új szandzsák székhelyet alakítottak ki. Azonban ez a 14 évig működő veszprémi szandzsák valamilyen mértékben mindig a székesfehérvári szandzsák függvénye maradt. Az 1552—1566 közötti időszakban a két szandzsák töröksége egyértelműleg nyugati irányba terjeszkedett. 1552. évben Székesfehérvárról levált és önálló szandzsákszékhellyé vált: Simontornya és Szekszárd. Erről a török terjeszkedésről az utóbbi évtizedekben fontos forrásfeldolgozások kerültek közlésre. Ezekben a török hódoltatás egyik szervezési jellegzetességét tárták fel, a szandzsáknál kisebb területegységek, — a törökül „náfrije" nevet viselő valamilyen török járások — megszervezésénél, a törökök a megelőző magyar gazdasági szervezetet vették figyelembe. Az oszmán-török hódoltatás a megelőző magyar területi szervezetet, a nemesi vármegyét sehol sem vette számításba, de a magyar birtokszervezetet, a hódoltság első idejében feltétlenül figyelembe vették. Az 1563—1565 közötti években elkészített török adóösszeírások arról tanúskodnak, hogy az újonnan kialakított cseszneki náhijébe sorolt falvak korábban a cseszneki vár uradalmához tartoztak. A másik oszmán-török szervezési jellegzetesség az volt, hogy a váruradalmakat török náhijénak tartották nyilván akkor is, amikor még magyar birtokban voltak. Ezen a módon a székesfehérvári szandzsákot magyar birtokban lévő váruradalmak előre kijelölt náhijéi alkották. 9 A székesfehérvári szandzsák területén a törökök a saját iszlám vallási jogrendszerüket vezették be. A közigazgatást erősen központosított katonai-polgári intézmények látták el. Az oszmán-török állam sajátos alapvonása az, hogy a föld tulajdonjoga az államé. A földek feletti szuverenitás joga a szultánt illette, s így a földjáradék elsajátításához kizárólagos joga volt. A török szultán az államigazgatás legfőbb vezetője és a földek egyedüli tulajdonosa. A szultán ezt a följáradékot az államigazgatás tisztviselői, a hadsereg katonái és a mohamedán papság között osztotta szét. Az oszmán-török állam, mint földtulajdonos jelenik meg. A földtulajdon jogát az államigazgatást intéző egyének három rétege gyakorolja: