Fejér Megyei Történeti Évkönyv 19. (Székesfehérvár, 1989)

Tanulmányok - Farkas Gábor: A török hódoltság krónikája Székesfehérváron és Fejér megyében (1526) 1543 – 1688 (1690)

— Szentivánt (Alsó) 8 évre Farkas András egerszegi kapitány Szapáry Péternek elzálogosította; — Vért birtok a pápai pálosoké volt. 1654. — Bárok puszta a Barkó család tulajdonába került. 1656. — Horváth Máté tiltakozott amiatt, hogy besnyői, ráckeresztúri, jégházi parasztok Baracska határában legeltetést folytattak: — Bottka Zsigmond Báránd birtokosának hitte magát. A szomszédos helységek lakóit eltiltotta Báránd használatától; — Ráckeresztúr, Besnyő, Jégháza birtokokra ősi jogon igénylő volt Horváth Mátyás; — Csákvár mellett török katonák és magyar hajdúk vívtak csatát. 1657. január 6. A szenterzsébeti lakosok visszatértek otthonaikba; — Moharem csókakővári tihaja feleségét és két lányát a móri — fehérvári országúton Batthyány Ádám portyázói elfogták; — Veli a fehérvári szandzsákbég; — Székesfehérvári Mehmet aga porkolábról vannak adatok. 1569. — Előszállás, Venyim, Karácsonyszállás és a többi puszta, mintegy 42 ezer magyar hold terület a cisztercita apátság kezébe került. 1660. — A királyi kincstár Bicskét, Szart és Németegyházát mint Vitányvár uradalmának falvait tartja nyilván. Ez tévedés. Mindhárom birtok már korábban kiszakadt az említett váruradalomból. 1661. május 17. A pottendorfi kastélyában időző Nádasdy Ferencet Keresztesi Varga Miklós kereste fel, és Csákberény betelepítésére kért engedélyt. Csákberény ugyanis pusztahely volt, és ott keresztesi, almási és abdai lakosok voltak az árendások; augusztus. A Tatából kicsapott magyar portyázok 1100 db marhát elhajtottak Székesfehérvár város alól. 1663. február 27. Komárom vármegye nemesi közgyűlésén a többi között arról volt szó,