Fejér Megyei Történeti Évkönyv 19. (Székesfehérvár, 1989)

Tanulmányok - Szita László: A törökellenes felszabadító háború Kelet-Dunántúl térségében 1685 – 1688

Véleménye szerint a Sárvíz térségéig fel kellene vonulni, megakadályozva Székesfehérvár és a Dráván átnyomult török közötti összeköttetést. Két nap múlva azonban már másképpen látta mindezt a dilemmát. Nagybátyjához küldött levelében a következőket írta: „. . . téli szállás érdekében Székesfehérvár elfoglalása jöhet számba. Nem tudok olyan helyet, amely a hadseregnek jobban megfelelne, mint Székesfehérvár, amely legközelebb van az örökös tartományokhoz, s amelyhez lőszer és utánpótlás ilyen könnyen eljuttatható. Ausztria ellen induló ellenséges támadás innen a legsgvorsabban ellensúlyozható." Polemizálva mind Lotharingiai, mind mások elképzelésével, Mohácsról augusztusban írt levelében Fehérvár és Kelet-Dunántúl térsége jelentőségét még a következő gondolatokkal támasztotta alá: ...... hangsúIvozom, nem akarok Székesfehérvár megszállására tanácsokat adni, mert előttem a helység nem ismert, de ahogy hallom, nagyon kedvező fekvésű, mocsarak védelmében erős. jó palánkkal és egyébként is minden szükségessel el van látva. Tehát a hadsereg konzerválásában Székesfehérvár és térsége megszerzését nem a könnyű haszon, hanem többirányú érdek indokolja, mint előbb említettem az ellenség hadmozdulatainak ellenőrzése és megakadályozása innen lehetséges." Nemcsak vitapontként a haditanácsban, s a fővezérrel konkurálva a főhaditanácshoz írt jelentéseiben jelentkezik Kelet-D un ántúl és Székesfehérvár ostromának kérdése. Jóval korábban, különböző jelentésekben már ténvként fogalmazódik meg. Maga Károly Gusztáv, a sváb csapatok vezetője úgy tájékoztatta IX. Károly svéd királyt, hogy napok kérdése (június), s megkezdődik az ostrom Esterházy tábornok vezetésével magvar és végvári katonákkal. Valóiában a blokádterv volt a realitás, bár más szakértők, így Villars ezredes, a bajor választófejedelem törzskarának francia önkéntese, lehetetlennek tartotta már 1687-ben, hogy Kanizsa. Székesfehérvár, Eger és Gyula körül olyan szoros blokád építhető ki, amely az összeomláshoz vezetné a védők ellenállását. Villars tudni véli, hogy Lotharingiait teljesen meghódította Székesfehérvár gyors ostromának a terve. Csaknem azonos időpontban, július legvégén, augusztus elején, Székesfehérvár és kelet-dunántúli térsége nemcsak Lotharingiait. Badeni Lajost, hanem az egész hadsereget foglalkoztatta. Nyilván az előbb általam említett ok miatt. Az eszéki sikertelen hadjáratról visszavonulóban, álló harc alakult ki Kelet-Baranya térségében, dönteni kellett a jövőről. Villars július 28-i levelében már mint kész tervről beszélt, jelezve, hogy úgy látja, a hadsereg elindul Székesfehérvár alá. Mindenki tévedett. A török kimozdult állásaiból, az egyesült császári csapatok megindultak mohácsi táborukból, a hadoszlop jobb szárnyát Lotharingiai, a bal szárnyat a bajor választófejedelem vezette. Marok és Szentmárton térségébe érve a török megtámadta a fősereg bal szárnyát. Az ellentámadást zseniálisan vezénylő bajor választófejedelem a Harsány-hegytől délkeletre, Villány, Lapáncsa, Beremend térségében tönkre verte a török birodalom hadseregét. Ezt követően Fehérvár nem kerül előtérbe, a hadsereg a Harsány-hegy melletti győzelem után Erdély megszállására nyomult előre. Villars szeptember legelején küldött levelében azt írta többek között, hogy a fehérvári török őrség sorsa el