Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)
A város csinosítása
1767-ben a magyar kamara minden 50 forintnál nagyobb építkezést megtiltott, kivéve ha periculum in mora forgott fenn. 1779-től az építkezések terveit négyszögölben kellett elkészíteni és a mesteremberek munkáját pontosan felsorolni. 1782-től az 50 forinton felüli építkezésekhez, a terv és a költségvetés felterjesztése után, a kamara engedélye kellett. 1788-ban valamit enyhült a szigor: a 100 forinton aluli javításokhoz nem kellett a felsőbb hatóságot megkérdezni."' Nagyobb kiadást jelentett új kapuk létesítése. Ilyenre 1787—1793 és 1810—1813 között került sor. 1787-ben engedélyezte a kerületi biztos és az alispán a falon új kapu nyitását, valamint a kamara a 300 forintos költséget. A munkát — először a földmunkákat; a föld elhordását — megyei s városi rabok végezték. 1 ' 1797- ben terjesztette fel a város „az új tervét" (rajzát, térképét) a helytartótanácshoz, amelyet Liptay János készített el. Ezen nemcsak a középületek és a művelési ágak, hanem az új kapu is látható. A terv iránt a budai királyi építészeti igazgatóság is érdeklődött. 18 1798- ban a városháza udvarán lévő romos raktárt, a következő évben a városháza előtti őrbódét (faköpenyt) javíttatták. A magyar kamara 1806-ban bekérte a városi épületek rajzát, „rendesebb felállításuk végett". 111 1810—1813 között került sor, Csapó Benjámin megyei földmérő tervei alapján, a Budai külvárossal szemközti új (Nádor) kapu felépítésére. Az útban lévő Braun József-féle házat lebontották. A munka során kiásott köveket a város ölenként 12 forintért adta el. Egy tábi lakos, akinek a városban háza volt, 500 forintot küldött az új kapu építésére azzal a kéréssel, hogy a házát mentsék fel a katonai beszállásolás alól. „A város a kérést, a körülményekhez képest, figyelembe veszi" — írták neki válaszul. Az új városkapura mások is tettek felajánlásokat, valamint a város „bizonyos vagyontárgyakat" árverezett el erre a célra. 1813-ban egy tatai kőfaragómester 322 forintot kért a kapunál felállított márványkőért és a betűk véséséért. 20 1813-ban javították a városháza tetejét, majd 1820-ban a „hozzá ragasztott épület" padlását és bolthajtásait. Ugyanebben az évben (1820) a városháza kapuja feletti kőképeket — a tisztogatáskor —< kicsinosították és olajos festékkel festették be. A városháza padlásán zsákhúzó csiga és hozzávaló kitoló-pad is volt, amelyet nemcsak a város használt, hanem 2 forintért a lakosoknak is bérbe adott, 21 1838-ban tervezte a tanács új városháza felépítését. A tervet Ybl Miklós építész, valamint Langmahr és Máder kőművesmesterek készítették el. A terveket a tanács a választópolgárságnak azzal adta ki, hogy „adjon véleményt az építés mennyiségéről és minőségéről". 22 Ebben az időben már érvényben volt a „királyi építőkormány" által kimunkált rendszabás, amelyet a tervezők, „a költségek nagyobb megkímélése és a csinosság érdekében" kötelesek voltak figyelembe venni. Felsőbb engedelem nélkül minden építés, vagy épületbeli változtatás tilos volt, kivéve — mint ahogy fentebb is láttuk —, ha az idő múlása miatt nagyobb kár fenyegetett. 21
