Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)

A város csinosítása

Utak, utcák Utak, töltések fenntartása; közlekedési, katonai és postai célokat szolgálván, a felsőbb hatóságok figyelmének a központjában volt. Már a XVII. századi városi statútumok között találunk erre vonatkozókat. De javítani kellett az utakat az oszággyülések előtt, vagy ha pl. a (török) követek vonultak keresztül, mint pl. 1719-ben.'

J

'

1 1738-ban a helytartótanács —• katonai okokból — ,,a vizek és a mocsarak feletti hidak" és utak haladéktalan javítását rendelte el. 1743-ban a tanács a polgárokat és a lakosokat •— házaik sorrendjében — kirendelte a töltések és utak javítására. A megye 1735. évi határozata szerint a város évente 200 forintot kapott az utak fenntartására, ezt az összeget azonban gyakran túllépték. 1752-ben pl, egyedül a Falotai külvárosi utak javítása 1000 forintba került. A város arra hivatkozva kérte az összeg emelését, hogy „naponta száznál több megrakott kocsi halad keresztül a városi utakon (a város ezek után 2 dénárt szedett). A megyei út- és hídjavítási hozzájárulás emelése miatt 1755-ben két tanácsos Bécsben járt.

2-1 Az 1760-as évektől a magistratus évente a helytartótanácshoz terjesztette fel az utak javításának a táblázatát. Ha ez nem érkezett meg idejében, a felsőbb hatóság azonnal sürgette (pl. 177l-ben)

20 A tanács ezért állandó figyelemmel kísérte az utak javítását. 1778ban meghagyta a főútbiztosnak, hogy az utak és hidak állapotát újból vizsgálja meg és ahol kell, javíttassa meg. Ezt megelőzőleg a katonai szállítások és felvonulás elősegítése érdekében, a helytartótanács intette erre a várost. Hasonlóan írt a felsőbb hatóság 1799-ben a városnak, „hogy a katonaság számára a természetbenieket szállítani lehessen".

27 A városban vagy határában átvezető utak javítását a lakosok is kérték. 1727-ben a külső tanács és a választott község együttesen kérdezte meg a tanácsot: hogyan akarja a Palotai külvárosban az utat megcsináltatni, „mert a nagy sár miatt már nem lehet a külvárost megközelíteni". Az ülés határozata: „Az utat meg kell csinálni, a tanács keresse meg a módját". 1729-ben az összes külvárosi utak javításáról újabb határozat született. A Zámolyi útra a lakosokkal harasztot hordattak, azzal javították. Ugyancsak haraszttal javították a Csókakőre vezető utat is.

28 1756-ben útjavításra minden polgártól 25, lakostól 20 dénárt szedtek, és a marhával, lóval rendelkezők egy-egy fordulóra voltak kötelezve. A sódert a Csíkvári kapuhoz a Kuruc halomtól, a Hosszúhídhoz a Farkasveremtől hordták.

251 A tanács az 1760-as évektől taligákat és vonós marhákat vett, ezekkel fuvarozták az útjavításhoz szükséges anyagokat. 1780-ban 10 ökre volt a városnak. A javítási költségeket a városi pénztár fedezte, a kiadásokat a tanács „igen jelentőseknek" nevezte. A töltés földből készült kőszegéllyel, hogy a víz le tudjon folyni.

30 A XIX. század elején a Budai kapun kívül vezető Király útját nyárfából készült kockákkal rakták ki, „hogy tartósabb legyen". 1808-ban a Seregélyesre vezető királyi út volt rossz állapotban; a javítással a tanács az útfelügyelőt bízta meg.

31 1816-ban a megye, a járhatatlan utak miatt, a helytartótanácsnál tett panaszt a város ellen. A felsőbb hatóság az iránt érdeklődött, hogy az útvámból befolyó „nevezetes summát" — amiből az utakat kellene kar-