Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)

Egészségügy

Korszakunk végén, az 1830-as évek második felében bukkant fel a negyedik patika megnyitásának a gondolata, 1838-ban két patikussegéd kérte, hogy a Felsövárosban gyógyszertárat nyithasson; kérésüket azonban, a főorvos és a többi gyógyszerész véleménye alapján, elutasították. A felsővárosi lakosok más véleményen voltak: kérték az engedély megadását. A tanács erre meghagyta a három patikusnak, hogy patikájukat úgy helyezzék el, hogy a kérelemnek megfeleljen" (vagyis, hogy a felsővárosiaknak is legyen a közelben egy gyógyszertáruk).

80 A felsővárosiakat támogatta 1842-ben Kövesy Ferenc becsületbeli főorvos. Szerinte a harmadik gyógyszertár felállítása (1810) óta a város népessége tetemesen megnőtt és Felsövárosban, amelynek népessége a Belvárost háromszor felülmúlja, nincs patika. „Könnyen megtörténhet — ha gyors segítségre van szükség — a baj." A tanács megkérdezte a három gyógyszerészt — Braun Józsefet, Broszmann Tóbiást és Say Józsefet —, hogy melyikük akar a Szent Sebestyén templom környékére áttelepülni. Erre senki sem vállalkozott, sőt tiltakoztak a negyedik gyógyszertár felállítása ellen.

8. Mindezek alapján 1842 augusztusában engedélyezte a tanács, hogy Grohman Zsigmond egy negyedik patikát létesítsen. Ő diplomáját bemutatva bejelentette, hogy „a patika felállításához szükséges értéket anyja — köztudomány szerint — birtokolja". A város ezek után a helytartótanács engedélyét kérte. A felsőbb hatóság ezt azzal a feltétellel adta meg, hogy Grohman három hónapon belül nyissa meg a patikát. Ezt azonban — a rövid határidő miatt — nem tudta betartani. A város végül is Schönvizner Ferencnek adta meg az engedélyt.

88 1795—1807 között a város patikáit — a helytartótanács megbízásából — többször ellenőrizte Kitaibel Pál kémiaprofesszor. 1795-ben, amikor a várostól 30 forintot kapott, megállapította, hogy a gyógyszertárban „az orvosságokat hiányosan kezelik és az igazgatás rendetlen. A város közönsége jobban ellenőrizze, vizsgálja a patikát, szorítsa a jobb igazgatásra".

89 1806- ban Kitaibel Pált Marich Tamás alispán, mint egészségügyipolitikai biztos küldte ki a városba. A professzor felhívta a városi orvos figyelmét, „ügyeljen az árszabásra, a gyógyszerek készítésére, amelynél az ausztriai gyógyszerészetet vegyék alapul. A lakosságot megszakítás nélkül el kell látni gyógyszerekkel". A véleményt júliusban adta a professzor, a városi orvos csak novemberben válaszolt: „A hibásnak talált gyógyszereket mindkét patikában, a helytartótanácsi rendeletnek megfelelően, kijavították".

00 1807- ben újból a városban volt Kitaibel professzor, ami a városnak 156 forintjába került. A helytartótanács a vizsgálat eredményeképpen elrendelte, hogy a patikát, bevonva a városi és megyei orvost, évente többször vizitálni kell.

01 A további ellenőrzések során a város — felsőbb utasításra — elrendelte, hogy az orvosok a recepteken a kémiai jelek mellett az orvosságok mennyiségét ne csak számmal, hanem betűvel is írják ki, hogy ne lehessen a számot kijavítani. A patikusoknak viszont rá kellett írniok az orvosságok árát a receptekre.

021 1834-ben a városban tanyázó 13. határőrezred parancsnoksága azért tett panaszt, mert „a katonák a városi patikában olyan szereket kapnak, amelyekkel magukat a szolgálatra alkalmatlanokká teszik. Ezért patiku-