Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)
Egészségügy
sok csak orvosi levélre adjanak ki orvosságot". A tanács a levelet a gyógyszerészekhez továbbította. 93 1839-ben működött a Gyógyszerárusok Egyesülete. 1840-ben „víziszony" ellen a városi főorvos gentiana oruciata-t ajánlott. Mivel a városban nem volt, máshonnan hozattak 10 fontot/' 1848 júniusában, korszakunk végén, a földmívelés, ipar és kereskedési miniszter újból szabályozta a gyógyszertárak megvizsgálásának rendjét. 93 Kórház Városaink igen korán, a XVI. században kezdtek kórházakkal foglalkozni. Sopronban 1539-ben Spitalmeister működött. Rozsnyón az elkobzott és levágott idegen állatok nyelvét a kórház kapta. Kassán az ispotálytiszt kezére adtak „minden ingó-bingó marhát", a kórház javára ő tette pénzzé. Ugyanakkor kocsmát is tarthatott. A kassai kórház konyhája még a városi statútumban is szerepel. 9 " A fehérvári kórház építését 1724-ben említik a jegyzőkönyvek, amikor a polgárok 130 forintot és telket adtak erre a célra. A városi kórház 1739ben esett át a „tűzkeresztségen": a járvány alkalmával természetesen kicsinek bizonyult. A tanács a Budai külvárosban és azon kívül jelölt ki több házat pestis-kórháznak. 9 ' 1762-ben a földszintes kórházat kicsinek és egészségtelennek minősítette a tanács. Ezért 2000 forintért eladták és megvették Khorherr Ferenc házát (a kaszárnya mögött), amely előzőleg élelmiszer-raktár volt. 1776-ban új kórház építésére 6256 forintot engedélyezett a magyar kamara. A kórháznak ekkor 17 000 forint tőkéje volt (ebből 12 000 forint a városnál), de ezt csak a szegények és betegek eltartására fordíthatták. A Bürgerspital építési költségei 3962 forintot tettek ki. 1799—1801-ben az épület romos volt és a város azt mérlegelte, nem lenne-e jobb megvenni a Hiemer házat. 98 Ebből a célból 1800—1806 között bérbe adták, majd 1806-ban összesen 4636 forintért — áruba bocsátották a kórházhoz tartozó szántókat és réteket. 99 1806 járványos évében a kórházban annyi volt a halott, hogy nem tudták őket csak az udvaron elhelyezni; a tanács deszkasátor építéséhez, faanyagot adott. 100 Az ápolás néha sokáig húzódott, mint 1827-ben Orsonits Ferenc fertálymesteré, aki lábtöréssel 230 napig nyomta a betegházi ágyat. A kezelési költség 115 forint volt, amit a kamarási hivatal azzal fizetett ki helyette, hogy be fogja rajta hajtani. 101 Az idegen (pl. bécsi) kórházban nyert ápolás és ellátás díját a város — a kórház megkeresésére — behajtotta. A szegény betegek gyógyszerszámláját a kamarási hivatal fizette ki. 102 1833-ban az egyik helyi kocsmáros kérte, hogy „nehéz betegségben sínylődő feleségét vegyék fel a betegek házába". A tanács ezt vonakodott megtenni, „mivel a férj ép és egészséges, ezért csak úgy veszik fel az asszonyt, ha a férj napi 30 krajcárt fizet érte". 103 A városi orvosoknak ingyen kellet a kórházban dolgozniok. 1834-ben Say Ferenc főorvos és segédje felajánlották, hogy ingyen szolgálnak a kórháznál. A tanács válasza: „Eddig is ingyen kellett gyógyítaniuk a
