Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)

Egészségügy

1794- ben utasították a patikust, hogy „tegye el a recepteket, hogy meg tudják állapítani, kinek milyen gyógyszert adott ki". A későbbi időben a patika receptkönyvet vezetett.

70 1795- ben Valter igazolást kapott a tanácstól, hogy nincs kifogás a patika kezelésével kapcsolatban. 1798—1799-ben még számlákat nyújtott be a tanácsnak a szegények és városi foglyok részére adott gyógyszerekért. 1802-ben, mint belvárosi lakos és volt patikus, 80 forintot fizetett a belvárosi kaszárnya építésére.

71 1798-ban Valter 20 000 forintért eladta feleségének, Frantz Erzsébetnek a patikát, a házat és a hozzá tartozó földeket. Felesége pedig azonnal továbbadta fiának (aki Valter mostohafia volt), Höflich Imrének. Az új patikus bemutatta oklevelét és kérte a patika átvételében való megerősítését. A tanács ezt meg is tette, „mivel abszolút semmi akadálya sincsen". Egyúttal Höflichet a polgárok közé is felvették.

72 1805-ben a megyei orvos azzal vádolta meg, hogy romlott gyógyszereket tart, azokat rosszul készíti el. A tanács — Höflich kérésére — bizottságot küldött ki a megvizsgálására. Ennek eredményét ugyan nem ismerjük, de lehet következtetni abból, hogy a következő évben a városban töltött éveiről bizonyítványt kért, majd eladta házát, kertjét és patikáját, a benne lévő orvosságokkal és berendezéssel, tartozékokkal együtt 46 000 forintért Szüts KárolynákP A helytartótanács 1807 márciusában járult hozzá a Höflich-patika eladásához. Meghagyták az új tulajdonosnak, hogy szüntesse meg az elődjénél tapasztalt hiányosságokat. „Különösen ügyeljen arra, hogy ónszájú üvegekben, melyeket a folyadék megtámadott, ne készítsen új folyadékot, azokat ne használja".

74 Szüts nem sokáig működött a városban. 1807-től ugyan megkapta a városnak szükséges gyógyszerek szállítási jogát, de 1810-ben már bizonyítványt kért pár éves működéséről."' 1811-től Braun Ferenc a gyógyszerész, ebben az évben ő kapta meg a városi betegházhoz szükséges gyógyszerek szállítási jogát. 1812-ben polgárjogot kapott és egy „tanult patikást" alkalmazott. Egész korszakunk végéig szállít a városnak, sőt az 1840-es évektől a megyének (rabok és szegények számára) is. 1843-ban engedélyt kapott a „Fejér vármegye gyógyszertára" cégtábla kitűzésére. Ezt hirdetményeiben is feltüntethette.

70 A második patika létesítésének gondolata az 1786-os évtől kezdve jelentkezett határozottabban. Ekkor — rövid egymásutánban — három gyógyszerész is kérte a várostól a nyitási engedélyt. A tanács azonban — Valterre hallgatva — mindig azt válaszolta, hogy elég egy patika a városban, illetve, hogy Valter jól látja el a feladatát, nincs hiány gyógyszerekben. „A helybeli gyógyszerész a jezsuiták gyógyszertár jogát drágán és azzal a feltétellel vette meg, hogy második patika nem lesz a városban". Sőt a jelentkező patikusokat intették, hogy a lakosság körében ne keltsenek nyugtalanságot.

77 1794-ben azonban már olyan nagy volt a nyomás, hogy a választott község is mérlegelte egy második patika előnyeit. A polgárok pedig házról házra járva aláírásokat gyűjtöttek ennek érdekében. A tanács ezt nem nézte jó szemmel: „Ne foglakozzanak olyan dolgokkal, melyek nem a tanács-, hanem az uralkodótól függenek". A kérdésbe az orvosok is beleszóltak: a második patika engedélyezését szükségesnek tartották.

78 FMTÉ 25 385