Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)
Egészségügy
A tanács és a választott község 1796 márciusában együttes ülésen úgy foglalt állást, hogy ,,a gyógyszertár a királyi haszonvételek közé tartozik; annak idején ezt a jogot a jezsuiták a városra hagyták. A kincstár úgy adta el Valternak, hogy idegennek nem adhatja el. Azonban nem lehet ebbe belenyugodni, hogy másik patikát ne lehessen felállítani a városban". Az együttes ülés javasolta a második gyógyszertár létesítését. Az állásfoglalás eredményeként 1797 szeptemberében megjött a helytartótanács engedélye második patika nyitására. 7 " A második patika jogára két jelentkező: egy pécsi és egy helybeli polgár volt; a tanács természetesen a helybeli polgárt részesítette előnyben, így lett a második patikus Ruprecht János fehérvári adófizető. 1798-ban már beszerezte a szükséges gyógyszereket, amelyeket a tanácsi bizottság meg is tekintett. 1799-ben panaszt tett 25 forint hadiadó kivetése miatt. A tanács mérlegelte, hogy ugyan Valter Ferenc is 25 forintot fizetett, de utódja és örököse (mostohafia) csak 16 forintot, annyit, mint az első osztályú kereskedők. Végül Ruprecht is ennyit fizetett. 80 1799 és 1804 között többször kérte, hogy a város tőle is szerezzen be orvosságokat a szegények, betegek és a városi kórház számára. A tanács azonban mindig azt válaszolta, hogy Höflichtől szerzik be a szükséges szereket, akivel meg vannak elégedve, és aki ,,a bécsi rendelkezés szerinti áron adja azokat". 1805-től változott a helyzet, a város Ruprechttől is vásárolt gyógyszereket. 81 1801-ben egy városi polgár azért panaszolta be, mert „fogfájására olyan szeszt adott, amely nemcsak a foghúst, de a nyelvét is elerőtlenítette". A tanács beidézte Ruprechtet és intette, hogy nagyobb figyelemmel adja a gyógyszert. 1810-ben Ruprechtet — kérésére — felmentette a polgári-katonai szolgálat alól, „mivel közérdekű munkát végez". 81815-ben már özvegyéről olvashatunk, aki a patikát egy provisor által vezettette. A következő évben Fritz Antal mérte a gyógyszereket, miután az özvegyet elvette. A tanács, megvizsgálván diplomáját, megadta neki az engedélyt. Sokáig azonban nem élvezte a patika-jogot, mert 1825-től Broszmán Tóbiás a gyógyszerész, aki ebben az évben polgárjogot is nyert. Mint a Magyar Korona gyógyszertár tulajdonosa, 1848-ig többször nyújtott be számlát a városnak szállított gyógyszerekért. 83 Lassan azonban a két patika is kevés lett a városban: 1806-ban kérte Say József egy harmadik létesítésének jogát. Az ügy elég soká, csak négy év múlva került a tanács, a község és a nemes urak egüttes ülése elé, amely úgy foglalt állást, hogy „a jelenlegi két patika ellen sok a panasz, mert a monopolhelyzet miatt nem tartják be az árszabást; a lakosság pedig napról napra nő, és a környező helyek lakói is idejárnak". A tanács megkérdezte a két patikust, de egyik sem akarta gyógyszertárát Saynak eladni. Az ügybe -— tekintettel a környező községek lakosságára — a megye is beleszólt: támogatta. Minderre 1810 augusztusában érkezett meg a helytartótanács engedélye: „Kötelessége azonban Say Józsefnek nemcsak a helybeliek, hanem a környék közönségének az ellátása." 8 ' 1 Say 1812-ben bérbe vette a várostól a „növendék oskolák heverő padlását, patikaszerek szárítására". A tanács örült az ajánlatnak, mert „így a városnak némi haszna lenne a padlásokból". Az 1820-as évektől Say a városnak is szállított gyógyszereket. 1847-ben még mindig ő a patikus. 8ü
