Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)
A város vezetése - Kereskedelem
azonnal kifogást emelt. A, tanács ezt nem vette figyelembe, mivel a kérelmező az előéletéről bizonyítványt hozott; felvételét nem kérte a Társulatba és ilyen árukkal a város nincs ellátva/ 1 ' 1815-ben a csórz posztósok kérték a várost, hogy műveiket a helyi kereskedőknek eladhassák. A tanács, meghallgatva a helyi posztósokat, azt válaszolta nekik, hogy portékájukat eladhatják a kereskedőknek, de —! elkobzás terhe mellett — nem hozhatják be azokat alattomban és nem árulhatják (a esóriak ugyanis portékájukat alattomban hozták be és egyes házaknál titkon árulták). 4 ' A fehérvári kereskedők 1317 utáni kapcsolatait ismerteti Somkuti Éva, de sok ilyen adatot tartalmaznak városi betáblázási könyvek is, amikör a fehérvári kereskedők nem pénzzel, hanem vagyonukra táblázott kötelezvénnyel fizettek.-" 1817—18-ban folyt Arzenovits Mihály budai bőrkereskedő ügye a tanács előtt. Nevezett a városban bőrkereskedést akart nyitni, amit a tanács azonnal megtagadott tőle. Erre Arzenovits a helytartótanácshoz fordult, amely azzal küldte meg a kérést a városnak, hogy ,,a választópolgárokkal tanácskozzon róla". Ezek pedig azt mondták, hogy egyrészt a helyi rác kereskedők a legkülönbözőbb színű bőröket árulják; másrészt a tobakok és a tímárok a legkelendőbb (talp-, tehén-, és borjúbőr, kordovány, szattyán) bőröket olyan mennyiségben gyártják, hogy helyben el sem tudják adni; más vásárokra viszik/" 1819-ben Lilién báró kért engedélyt, hogy a városban az ercsi gyár termékeit (olajat, rosoliot) áruló boltot nyithasson. A Kereskedő Társulat ebbe nem egyezett bele, mert „minden fabricáns csak helyben árulhatja a termékeit, de nem vidéken vagy a városokban."" 18 1821-ben Ruszwurm János fehérvári kereskedő hét hordó citromot vett trieszti kereskedőktől. Az eljárás az volt, hogy Ruszwurm erről elismerő levelet adott, amit a város a trieszti harmincadhivatalnak küldött meg/ !) 1836-ban Nagykanizsa város kérte Fehérvárt: adjon bizonyságlevelet, hogy Nagykanizsa igen híres és nevezetes a termesztvény-kereskedésben. A tanács ezzel ugyan tisztában volt, ,,de mivel belső mibenlétét nem tudta", nem adott bizonyságlevelet/'" Nagyobb raktárak az 1840-es évekig nem voltak a városban. 1780ban még azt jelentette a tanács, hogy „a városban nincs lerakat, raktár, ahol idegen árut tárolnának". 1840-ben az Arany Sas fogadóban tartott bőrraktárt egy pesti bőrkereskedő. A fogadós, a vásár idején kívül is, árult belőle, sőt erről könyvet is vezetett. 10 ezüst forintra büntették. 1845-ben a tanács azt jelentette, hogy csak Tschida János szószóló és Ybl Miklós házában van olyan raktár, ahol akár 10 000 mázsa gyapjút is el lehet helyezni/' 1 1846-ban engedélyezték, hogy Braun Lajos országos szesz- és ecetgyáros áruit Hochmann Móric árulja a városban. 1846-ban a tanács, a választópolgárok javaslatára, határozatot hozott, hogy „szükségleteit belföldi készítményekből fedezi. Ha a városban belfödi készítményeket nem találnak, a polgármester forduljon a pesti országos műipartárhoz". 52 A kereskedők kapcsolatait a városok passus kiállításával támogatták. Trenesén statútuma már 1591-ben említi a vámmentességi passust. Sopron 1697. évi szabályrendelete pedig 24 forint büntetést helyezett
