Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)
A város vezetése - Kereskedelem
kilátásba azok számára, akik a város passusával és jogával másoknak segítenek a kereskedésben. 53 Az udvari haditanács 1733-ban utasította a katonai parancsnokokat, hogy a kereskedőket és iparosokat, a lakóhelyükön kapott passussal, ne csak akadálytalanul engedjék át a kapukon, de katonai védelmet is adjanak a számukra. Ezt a helyi parancsnok Fehérvár város tanácsa tudomására hozta. 5 ' 1 A kereskedők passusát a tanács —• a visszaélések elkerülése céljából —• három évenként megújította. — 1799-ben Kosztits András helybeli görög kereskedő Oroszországba, 1840-ben Gebhardt Ignác kereskedő Hamburgba és Párizsba utazott. 55 A Társulaton kívüli kereskedők A Társulaton kívüli kereskedők közül a tanács a legtöbbet az aprólékos (kis-) kereskedőkkel foglalkozott. Ezeket ugyan nem vették fel a Társulatba, de tevékenységükhöz tanácsi engedély kellett. Ilyet kapott 1751-ben pl. Bojács Lénárd, olasz származású, rohonci fűszerkereskedő. 50 A legnagyobb gondot különben nem ez, hanem az általuk árulható áruk körének a pontos meghatározása okozta, ami állandó vitára adott alkalmat. A város 1752-ben megtiltotta, hogy gyerekcipőt tartsanak. 1758-ban két új aprólékos kereskedő csak úgy kapott engedélyt, ha fűszert, gyapotot, selyemárukat és olívaolajat nem árulnak. Nem kereskedett viszont 1780-ban senki sem mézzel a városban. 57 1792-ben a kereskedők panaszt tettek a szatócsok ellen, akik kovakövet, fehér és sárga földet, ürmös füvet, összecsukható kést (bicskát), „szájtrombitát" (szájharmonikát), fenyőszurkot és „Taschenfridl"-et tartottak. A tanács ezeket megtiltotta nekik. A következő évben a szatócsok feleségeinek tiltották meg, hogy „csalárd módon a piac más részein borsót áruljanak, valamint egy olasznak, hogy sajtot áruljon. 1801-ben jártak el egy kiskereskedő ellen, aki egy kereskedő özvegyétől vett portékát árult. 58 1805-ben Halbauer József kereskedő kérte a tanácsot, hogy a plajbászt, pecsétviaszt és tollakat ne a fűszerkereskedőktől (materialistáktól), hanem tőle szerezze be. A tanácsnak ilyen árukra éppen nem volt szüksége. 1812-ben a szatócsok kérték a liszt árának a módosítását, és hogy a ferences atyák kolostáránál árulhassanak. Egyik kérésüket sem lehetett teljesíteni. 59 1817-ben Rossnagl Mihály pesti kereskedő kérését, hogy házi eszközökkel kereskedjen, a város elutasította. A kérelmező a helytáVtótanácshoz fordult, amely engedélyezte. A tanács az ügyet „alázatosan elfogadván a végzést" bejegyzéssel intézte el. 60 Az 1820-as évektől kezdve könnyebben lehetett aprólékos kereskedési engedélyt kapni. így kapott 1821-ben pl. Klöckner Péter, „kifogás nem lévén ellene', engedélyt. 1827-ben Gross András kapott „kevert kereskedési" engedélyt. A következő évben Gyurkovits Koszta már azzal a válasszal nem kapta meg az aprólékos kereskedésűzési jogot, hogy „az aprólékos kereskedés a polgári joghoz tartozik". Neki pedig csak letelepedési engedélye volt. 61
