Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)

A város vezetése

— Fejér megyei alispán —• királyi biztost, a jelentéshez pedig ne mulaszsza el csatolni a 16 táblázatot". Az új polgárok jegyzékében külön fel kellett a polgári iákat és az idegeneket tüntetni.

204 A restauratio előtt a biztos a tanácstól kérte azoknak a névsorát, akik a legalkalmasabbak arra, hogy választópolgárok legyenek (15 nevet kapott). A jegyző, a bíró, a polgármester, a kapitány és a tanácsosok választásakor nem voksolt, és a választópolgárság tanácskozásain sem vett részt (a helytartótanács rendeletére). A kamara a jelentéshez mellékelt táblázatból megállapította, hogy a város adósságai a legutóbbi tisztújítás óta — engedély nélkül •—• 61 003 forinttal nőttek. Ezért a város 1818. évi tiszta jövedelmét (13 698 forintot) a tartozások kifizetésére kellett fordítani.

205 1821 februárjában a kamara azzal fenyegette meg a tanácsot, hogy az 1819. évi restauratiot csak akkor hagyja jóvá, ha a számadások és a pénztárak rendben lesznek. Mivel a tanácsból és a választott községből is csak két-két tag hiányzott, az újabb tisztújítást elhalasztották, amíg a királyi biztos segédje be nem fejezte a számadások felülvizsgálatát. Áprilisban jött a kamara rendelete, amely szerint a tanácsosok rokonait nem lehet jelölni, „különben a rokonok választását nem fogják jóváhagyni". A tanácsi elintézés: „A városban ilyen helytelen eset nem történt; a rendeletet hozzátartás végett feljegyzik".

200 A királyi biztosi segéd végül is 1821 júniusára befejezte a számadások revízióját: a kamara királyi biztos nélkül engedélyezte a tisztújítást. Éppen ezért az összes kandidátusok alkalmasságát jegyzőkönyvezni kellett, a voksoló golyóbisokat pedig zárt ládába dobták. Akik — a választópolgárok közül —' a jelölttel első, vagy második ágbeli rokonságban álltak, nem szavazhattak.

207 1827 őszén ismét a választópolgárság kérte a tanácsot: folyamodjon felsőbb helyen a tisztújítási engedélyért. A kamara válasza: „A tanács által kért tisztújításról csak akkor határoznak, ha a város jelentést ad a számadások állapotáról". A tanácsi elintézés: „Ez a számvevő hivatal dolga" (1828). Az engedély végül is csak 1829 novemberében érkezett meg, miután az 1819. évi (!) tisztújítást jóváhagyta a kamara.

208 Az 1830. évi tisztújításon fontos kérdés vetődött fel: a bíró bejelentette, hogy szükséges lenne a senatus kettéválása: politikai és törvénykezési részre, mivel „a büntető és a polgári perek nagyon összehalmozódtak, és a kettéválás a serényebb igazságszolgáltatást mozdítaná elő." A választási ülés felsőbb helyen kérte a biztos közbenjárását. A biztos azt felelte, hogy „előbb a tanács döntse el a tárgyak mineműségét és megkülönböztetését; polgári, gazdasági, törvényes, egész tanács és elegyes ülés. Ezt terjesszék azután eléje, hogy a tanács igazságos kérését felsőbb helyen előmozdíthassa".

200 Az 1830. évi restauration merült fel, hogy külön mérnöki hivatalt állítanának fel (ezt a város már 1822-ben javasolta a kamarának). A 250 forintos fizetés végül is elriasztotta a tanácsot, úgyhogy a telekkönyvvezető lett a földmérő is. 600 forint kauciót vettek tőle, a hivatal pénztárát pedig kettős kulcsra zárták. Az egyik a letett pénzekre felvigyázó tanácsnoknál, a másik a telekkönyvvezető-földmérőnél volt.

2,10 Az 1830./évi királyi biztos „a dolgok és állapotok rendes vezetését behozni kívánja, valamint; különösen a magánosok által beadott kérelmek