Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)
A város vezetése
gyorsabb elintézését". Ezért „rendelni méltóztatott" hogy iktatókönyvet (Protocollum Exhibitorum) vezessen az egyik írnok. A jegyzői hivatal az ülés jegyzőkönyveket az egyik üléstől a másikig rendesen készítse el, és a tanácsnak hitelesítésre mutassa be; ,,az abban foglalt rendelések és intézetek pedig serényen és azonnal végrehaj tandók". 311 Az 1330. május 25—27-i restauratio a szokásos istentisztelettel kezdődött, majd Marich István Dávid, Fejér megyei alispán, királyi biztos nagy beszédet tartott. Ebben a polgárokat a király iránti hálára és bizodalomra, a fontos és súlyos célok támogatására, a közjó előmozdítására buzdította. A királyi parancs felolvasása után a biztos folytatta beszédét. Felhívta a polgárokat, hogy ne legyenek a választásban részrehajlók, mert a választók nemcsak magukért, hanem az őket megválasztok bizalmáért is felelnek. Ha ez így lesz, akkor „a régi dicsőséggel és nagy példákkal gazdag város, amit a mostani választás által visszanyer, rendbejön, gyarapodik. Ezért nehogy e dicső város hajdani omladékait a tisztválasztás újabb romlással halmozza, mert a visszaélések a legfontosabb igazakat is meggyengítik; olyanokat jelöljenek a hivatalokra, akik alkalmasak a királyi szolgálatra, a városi közjó és a' polgárok magánhasznának előmozdítására". Ezért rendre, csendességre, egyezségre intette a választókat. A biztos beszédére a városi főjegj^ző válaszolt: megköszönte a kegyelmet és bizodalmát nyilvánítva, a várost a biztos további kegyességébe ajánlotta. A választás megkezdése előtt a biztos felhívta a figyelmet, hogy egy választópolgár se szavazzon olyanra, aki rokona, a törvényes kifogásokat pedig be kell jelenteni. Maga a választás a szokott módon folyt le, először a választópolgársági helyeket töltötték be. 21J Vita egyetlen helyen, az árvaatya megválasztásánál adódott. Űj tisztségről lévén szó, nem volt tisztázva, hogy a tanács vagy a választópolgárság választja-e, és ezt maga a biztos sem tudta. A tanács arra hivatkozott, hogy ő a kezese ennek a hivatalnak, azért neki kell választania. ,,Ha a választópolgárság választaná, esetleg nem élvezné a tanács bizalmát". A választópolgárság viszont azt a kérdést tette fel, hogy a tanács által korábban rendelt árvaatya anyjával és testvéreivel osztatlan állapotban van-e, és hogy a kaucionális levelét azok is aláírták-e? A tanács szerint mindez rendben megtörtént. A királyi biztos pedig megígérte: felsőbb helyen megkérdi, hogy ki köteles az árvapénztárban esetleg keletkező fogyatkozást helyreállítani? Végül is a tanács által állított árvaatya (aki a három jelölt közül az egyik volt) maradt a hivatalában. A restauratio végére a választók és a biztos között oly nagy egyetértés alakult ki, hogy az egész gyülekezet a lakóházához kísérte. 213 1832 januárjában az elegyes ülés kinyilvánította, hogy ,,a városnak constitutionalis joga a tisztújítás". A tanács ezt megtárgyalta a választópolgársággal és megegyeztek, hogy „kívánják a választást", és ezért megkeresik a magyar kamarát. Az engedély azonban késett, mert 1834-ben még mindig ugyanez foglalkoztatta a tanácsot. Ekkor már arra hivatkozva sürgették a restauratiot, hogy négy éve nem volt „tisztiszék-újítás". 21 ''' A kamara azonban nem sietett az engedéllyel: csak 1836-ban (vagyis hat év után!) tarthattak székújítást. Ekkor a választópolgárok közé bekerült gróf Zichy Ödön, gróf Quentin generális és Gindly Antal. Az adószedőt a választott község a tisztújításon kívül, három jelölt közül, választotta meg. 215
