Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)
A város vezetése
Növelte a város kiadásait hogy 1792-től kezdve a követek mellé írnokot is adtak. Az első követ Boros Imre volt, aki — amikor a nádor a regnikoláris bizottságba nevezte ki — saját írnokot kapott. 1792-ben a kamarás 50 forintot küldött Pestre, az írnoknak. 1805-ben az írnok 1 forint 30 krajcár, 1808-ban 2 forint, 1813-ban 6 forint, 1830-ban 1 forint 30 krajcár napidíjat kapott/' 5 1807-ben a követek kérésére a tanács egy másik írnokot is kiküldött, hogy a bizottságok munkálatait leírja nekik (ui. nem lehetett nyomtatva megkapni). 140 1826-ban a tanács, ,,a kamarási pénztár szükséges állapota miatt", úgy látta jónak, hogy a követ urak mellett lévő írnok és az egyik hajdú felesleges. A követek azonban azt írták vissza, hogy „hajdú nélkül meglennének, de az írnokot nem tudják nélkülözni". A tanács ekkor az egyik hajdút hazarendelte. 17 ' 7 1832-től kezdve a követi írnoki, sőt ekkor már segédírnoki állásokra többen is jelentkeztek (pl. a városi becsületbeli írnok és a királyi tábla két hites jegyzője). A tanács a becsületbeli írnokot választotta, „mint aki már hosszabb idő óta gyakorol a városi íróházban". 1839-ben Miskey Ferenc tanácsos a fiát ajánlotta erre a hivatalra, mivel „az országgyűlési szünet miatt nem tud gyakorolni a királyi táblán. Ezért a tudományos kiművelődésben hátramarad. Nagy hasznára lenne az országgyűlési tapasztalat, kéri, hogy a követek mellé nevezzék ki írnoknak". A tanács kinevezte, mert apja már kilenc éve szolgálta a várost. Ez ellen óvást emelt a bíró, „mert a fiú nem állt városi szolgálatban". 148 Az 1840-es években már rendszeresen választja a tanács a követi írnokot. 1847-ben Nagy János járulnokot „nevezték ki" a követek mellé. Ebben az évben a szószóló fia kérte a városi tiszteletbeli gyakornokságot. Mikor ezt megkapta és feleskették, kérte a tanácsot: „mivel a törvényes tanulmányait jelesen letette, segítsék szellemi kiművelődését. A követek mellé küldjék ki díjnélküli írnoknak". A tanács ki is küldte. 1149 A követek mellé 1741-től kezdve hajdúkat vagy szolgákat állítottak. Napidíja 1741-ben 35 dénár, 1751-ben 17 krajcár, 1793-ban 50 dénár, 1805-ben 330 krajcár, 1808-ban 45 krajcár, 1813-ban 1 forint, 1830-ban 40 krajcár volt. 150 1826-ig két hajdú volt a követek mellett, akkor az egyiket hazarendelték. 1833-ban Say István bíró és követ, a kamara rendeletére, hazabocsátotta a mellette szolgáló városi szolgát. 1836-ban már újból két hajdú volt a követek mellett. Napidíjuk 6 ezüst krajcárral való megjavítását kérték. A tanács azonban nem adta meg nekik, mert „a kamara által megállapított napibért nem változtathatja meg". 1847-ben a választópolgárság kérte, hogy a tanács minden követ mellé egy-egy hajdút állítson. 151 Voltak a városnak egyéb költségei is az országgyűléssel kapcsolatban. Ilyen volt pl. a fentebb említett Opus systematicus leírása (1727-ben: 35 forint); a különböző irományok, akták kinyomtatása (1790, 1803). De költséget jelentett az országgyűlés alkalmából az utak és a hidak karbantartása (a követek jobb utazása érdekében). 1802-től kezdve a helytartótanács rendszeresen felhívta erre a tanács, az pedig a városi útbiztos figyelmét. De költséget jelentett a távollévő követek helyettesítéséért ki-
