Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)
A város vezetése
fizetett összeg is. 1814-ben pl. az ügyész kapott külön juttatást, mert a múlt országgyűlés alatt jegyzőként is dolgozott. 152 Bíró- és tanácsválasztás A bíró- és tanácsválasztás a városok legősibb szabadsága. Ezt a legtöbb kiváltságlevél tartalmazza, de sok helyen statútumban is szabályozták. A szepesi városok már 1370-ben kimondták, hogy a választásra fegyver nélkül menjenek. Trencsén 1476-ban megtiltotta, hogy „fattyú esküdt legyen", és Kolozsvár 1537-ben szabályozta a tisztújítás módját. 1595-ben a város megszüntette azt a régi szokást, hogy az újonnan választott bíró vacsorát adott. Mert ,,a régi idő csendes, békességes és egyéb jókkal is bővelkedőbb volt ez mostani nyavalyás időnél". 15:5 Selmecbánya 1620-ban elrendelte, hogy a tisztújításon minden polgár köteles megjelenni. A jegyző katalógust olvasott, és a távolmaradó 10 forint büntetést fizetett. A megjelenteket arra intették, hogy a „választás redben és békességben folyjon le". A bíróválasztás eredményét, minden ceremónia nélkül, a szószékről hirdették ki."''' 1 Modor 1621. évi statútuma szerint, amikor a tanács már teljes létszámú volt, a szószóló jelölt három személyt a bírói posztra. A jelölést az egész községnek bejelentették, és aki a legtöbb szavazatot kapta, az lett a bíró. Ugyancsak három-három jelöltet állítottak a polgármesteri és a kapitányi posztra. Őket, a szószóló kérdésére, közfelkiáltással (mit lauthen Schreien) választották. 155 Besztercebányán a lelkész is szavazott a bíróválasztáskor (1628), sőt nemcsak a maga, hanem a többi egyházi személy nevében (in Nhamen des Ministerii) is. Aki gyengeség miatt nem tudott megjelenni a bíróválasztáson, annak a szavazatát elhozták (vagyis a házához mentek, és ott adhatta le a szavazatát). 15(1 Kassán az ifjú legények és a jószágtalan személyek ki voltak zárva a választásból. A restauratio után a régi tisztviselőknek két héten belül le kellett mondaniok (resignatio). 1703-ban a választott község kérte, hogy „a tanács és a község egymást kölcsönösen becsülje, atyaiképpen és szeretettel viseltessen egymás iránt, . . . mert a választáskor sokan érdemes becsületükben szenvedtek, csonkíttattak, holott semminemű vétekben sem érzik lenni magukat". 1723-ba megtiltották, hogy azok a tanácstagok, akiket nem választottak újra, a templomból a prédikáció alatt kimenjenek, „mert minden magistratualis személynek szól plebanus uram praedicatioja". 157 Nagybánya 1700-ban megtiltotta, hogy a községbeli hites emberek, tudván a restauratio rendes és szokott idejét (újév első napját), máshová menjenek (vagyis ne hagyják el a várost). Kézdivásárhely 1703-ban mondta ki, hogy „senki assessori hivatalt a közönséges városi választás nélkül nem viselhet." 158 1729-ben Sopron város megállapította, hogy „az országos béke mellett a legnagyobb kincs, ha nincs harag, hanem egyetértés, harmónia uralkodik a városban. Ezért a választást cédula, vagy golyók útján kell megoldani." 159
