Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)

A város vezetése

tanács 373 forintot visszakövetelt (ugyanis visszamenőleg rendezték a napidíjakat). A küldöttek napidíjait 1783-ban is megerősítették, habár ez akkor inkább csak elméleti jelentőségű volt.

127 1790 októberében legfelsőbb leirat kérdezte meg a várost: szükségesnek tartja-e mindkét követ elküldését, ami megterhelné a városi pénztárat. A tanács szükségesnek tartotta. A költségek első elszámolását a két küldött 1791 májusában nyújotta be; az összeget a kamarási pénztár fizette ki nekik. 1792-ben jött a parancs: a küldöttek a koronázáskor díszes öltözetben jelenjenek meg.

18 Boros Imre, amikor a fentebb említett regnikoláris bizottság tagja lett, azonnal 30 arany pótlékot kért, „költségtérítésre (refusio)". 1797-ben „a következő országgyűlésre kiküldött urak" 367 forintos számlát nyújtottak be.

129 1802-ben a városi követek nem tudtak kijönni a magyar kamara által megállapított napidíjból. Ezért a tanács és a választópolgárság úgy döntött, hogy „a város követei a többi város követeihez hasonló ellátmányt kapjanak". Ezt a drágulással is indokolták. Ebben az évben a követek 1705 forint 16 krajcárt számoltak el.

100 1805 októberében a két követ 500 forint napidíjelőleget vett fel. A kamara rendelete szerint a napidíj akkor 4 forint volt. 1807-ben a követek pénzsegélyt kértek a városi kasszából (a tanácsülés 500 forintot utalványozott nekik). Ebben az évben a követek napidíja 6 forint.

131 1808 augusztusában a követek az előző évről 3846 forint' 13 krajcáros számlát nyújtottak be; 1803-ban a napidíjuk 6 forint. 1809-ben a legújabb követek 1245 forint 19 krajcárról adtak be elszámolást a tanácsnak.

1321 1812 áprilisában Say István követ 300 forint napidíjat sürgetett, 1813-ban a napidíj 6 forint, Az 1811—12. évi költség 3327 forint 44 krajcár volt. Ezt már az adószedői hivatal számolta el, a saját költségei között.

133 1825 szeptemberében a követek 500 forint előleggel utaztak az országgyűlésre. Novemberben újabb 300 forintot kértek, „napibérük fejében, lehető alkalmatossággal". A kamarási hivatal küldte el nekik. A decemberben hazatért Kiszling Máté kapitány 600 forintot kapott.

134 1826-ban a tanács — kamarai hozzájárulással —• adóként vetette ki az országgyűlési követek 2400 forintos napidíját. A pénz azonban csak vontatottan folyt be, ezért a kamarás kölcsönt vett fel, hogy a követeket ki tudják fizetni. 1827-ben a kamara elrendelte, hogy a város kérjen elszámolást a követektől napibéreikről és egyéb költségeikről., Ennek alapján az év decemberében 706 forint 29 krajcárt fizetett ki nekik.

135 1832-ben a kamara azzal az észrevétellel hagyta jóvá az előző országgyűlés fehérvári követeinek a számadását, hogy az elindulás és a hazatérés napjáról csatoljanak mellékletet, és a forspontot szerzőknek adott borravalókat ne állomásonként, hanem a kiállítás helye szerint vegyék fel.

130 1833 szeptemberében a tanács javasolta, hogy a napidíjak megtakarítására és a hivatali munkák elősegítésére az egyik követet haza kell hívni. Az elegyes ülésen a választópolgárság azonban ezzel nem értett egyet, „mert olyan tárgyak vannak napirenden, amelyek a várost érdeklik, valamint a törvényes jogokat érintik." Ezért mindkét követ, az or-