Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)
A város vezetése
nőségében sürgette a város 100 000 forintos követeléséért folyó, ún. komáromi-pert. 120 1845-ben közös ülésen „adta elő az elnök" a követek végjelentését. Örömmel üdvözölte az ülés, hogy „az alsó tábla kitűnő lelkesedéssel működött az osztályokat elkülönöző falak lerontását illetően. Ezért fehérvári díszpolgárnak nevezték ki az alábbi követeket: Szentkirályi Móric és gróf Ráday Gedeon (Pest megye), Bezerédy István és Perczel Mór (Tolna megye), Pázmándy János (Komárom megye), Klauzál Gábor (Csongrád megye), Beöthy Ödön (Bihar megye), Lónyay Gábor (Zemplén megye), Zsedényi Ede (Szepes megye), Haszmann Ferenc (Buda szabad királyi város) és Meszéna János (Esztergom szabad királyi város). m 1847-ben a követek jelentéseit, válaszadás végett, közvetlenül a követutasítást készítő küldöttség kapta (csak innen került a tanácsülés, vagy az elegyes ülés elé). 1847 novemberében a katonai élelmezésről, a városi belrendezésről, a nemesi birtokviszonyok elrendezésérői, az erdélyi részek visszacsatolásáról jelentettek. A közgyűlés ebből a városi belrendezésről szóló törvényjavaslatot emelte ki, és adta vissza a követutasítást készítő küldöttségnek. 12 * 1848. január 15-én Simli József városi képviselő javasolta, hogy a követi jelentéseket a közgyűlésen olvassák fel, és onnan adják tovább az utasítást készítő választmányhoz. A közgyűlés azonban úgy látta jónak, hogy — a tárgyalás meggyorsítására — a követek levelei egyenesen a választmányhoz jussanak. 123 Haáder Pál és König József fehérvári követ 1848. április 18-án tért haza az 1847—48. évi országgyűlésről, A törvényekről népgyűlésen számoltak be. illetve azokat ott tették közhírré. Munkájukról végjelentést adtak. 12 ' 1 A város országgyűlési költségei Nem számítva az országgyűlési taksát, amelyet közadó módjára vetettek ki és hajtottak be, a városnak a követek napidíjaira, útiköltségére, írnokaira, szolgáira, az országgyűlési naplók és irományok kinyomtatására magas költségei voltak. Igaz, hogy Fehérvárott nem kellett statútumban szabályozni (mint pl. Körmöcbányán), hogy ha a bíró és a tanács országgyűlési követeket küld, „a mértéken felüli lakomákat kerülni kell) (zwar wol dem Ochsen. der da drischt, das Maul nicht zuverbinden ist)", azért mégis volt kiadás elég. 125 A legnagyobb terhet kétségkívül a küldöttek napidíja jelentette. 1720-ban, a pozsonyi Congrass-re küldött két városi delegátus naponta és fejenként 1 forint 50 dénárt kapott. A napidíjakat a bécsi kamara is sokallta, ezért 1723-ban a csökkentését szorgalmazta. Ez azonban nem sok eredménnyel járt: a fehérvári küldöttek 1728-ban naponta és fejenként 2 forintot kaptak, 1741-ben a napidíj már 3 forint (és 50—50 forint fekete ruhára); 1751-ben 5 forint. 1752-ben a bíró napi 2 forint 50 dénárt (összesen 317 forint 50 dénárt), a jegyző ugyancsak 2 forint 50 dénárt (összesen 350 forintot) kapott. 120 1764-ben a tanács a fiscalisválasztást azért halasztotta el, „mert az országgyűlés miatt úgyis két küldöttől a felvett napidíjakból a helytartó-
