Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)

A város csinosítása

nács a kutat az utca közepére helyeztette át. Ez azonban a kapitányt nem elégítette ki; most meg a „szörnyű nyughatatlanság" zavarta, ami miatt a házába lakót sem kapott. A tanács erre a kutat a Budai kapun kívülre helyeztette. Fellépett ugyanakkor a tanács a kutak és a zúgok rongálói ellen. Aki ilyeneket feladott, 20 váltó forint jutalmat kapott.

68 A Palotai külvárosi kút, amelyből az állatok is ittak, gyakran kiöntött. Ezért a város 1798-ban két csövet (és „szivattyút") szereltetett rá. Nagyobb javításra 1810-ben került sor. 1832-ben a tanács új kút fúrására adott megbízást.

09 A nagyobb kútépítési munkák 1806 után indultak meg, amikor a város, évi 300 forintért, állandó kútmestert (fontium magister) alkalmazott. A kútmester a piacon, az új kapuval szemben és a Palotai külvárosban három új kutat javasolt, „mivel a város ivóvízzel gyengén van ellátva". A kútépítések ügyében a magistratus a helytartótanácshoz fordult, de még 1808-ban sem kapott választ. Ebben az évben egy tanácsos és egy választópolgár utazott Budára, az engedély megsürgetésére. Ezt végül is megkapta a város, de a költségeket nem tudta a saját pénztárából fedezni: 4000 forintos kölcsönt vett fel. A kutak építését megnehezítette, hogy szelepet helyben nem lehetett találni. Ezért a tanács úgy határozott, hogy „mindig hat szelepet kell készenlétben tartani". 1814-ben a tanács elégedetlenségét fejezte ki Schedt Lipót ács- és kútmester munkájával kapcsolatban, „aki tunyasága, értetlensége miatt hibásan jár el; a község a víz miatt már több időtől fogva nagy szükséget szenvedni kelletik". Az új, ekkor már „artésiai" kútmester Birghojjer Máté György lett. 100 ezüst forintot és szállást kapott, ezért a belső és a külső kutakat ingyen javította; ha kutat fúrt, annyit kapott, mint a kőműves és a pallérok. Vállalhatott — és vállalt — viszont kútfúrást a városon kívül is, „de ha itt van rá szükség, azonnal hazatérni tartozik".

70 1811-ben a belvárosi nagyobb kút elromlott: a költségek miatt a város már nem látta jónak a javíttatását, ezért csak a kis kutat csináltatta meg. Éppen ezért hamarosan felmerült egy új belvárosi kút ásásának a szükségessége. Ezt a munkát egy martonvásári kútcsináló végezte, ölenként 10 konvenciós forintért, illetve az utolsó két ölért 20 forintot kapott. A kút 12 öl és 1 láb mély lett; környékét fákkal ültették be.

71 1828-ban a polgárok panaszkodtak, hogy „a vármegyeház előtti kútban elég és tiszta víz van, de valamennyire kénköves szagú". A tanács — mivel a kutat drága költségen építtette — a Budai Építészeti Igazgatóságot kereste meg, hogyan lehetne a víz kellemetlen szagát elhárítani. A következő években több polgár tett felajánlást artézi kutak fúrására.

72 1831-ben az artézi kút fúrása már 27 ölnyire haladt; 25 öl mélyen „magát feladó és kifolyható vizet" találtak. A kút kifolyásához márványmedencét és ebben két húzható vascsövet csináltattak. Megpróbálták, hogy a vastagabb csőbe egy vékonyabbat dugjanak, hogy a víz kifolyását magasabbra hozzák. Ekkor már megvolt a felsőbb hatóság engedélye a Nádor-kapunál a második artézi kút fúrására. 1832 februárjában a vármegyeház előtti kút már bővelkedett vízben, de csak júliusra készült el. Ekkor a mellette lévő ásott kutat betemették, hogy „a víz ne szivárogjon át".

73 Ezzel párhuzamosan haladt a Nádor-kapunál lévő artézi kút fúrása, amely ugyancsak 1832-ben készült el. Ennél kőfaragómester is dolgozott. .26* 403