Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)
A város csinosítása
Fehérvárott 1726-ban jelenik meg ez az ügykör. Ebben az évben a tanács egy fedett kút építését határozta el a városházán. A kút meg is épült, javítása többször szerepel az ülések napirendjén. 59 Az ivóvíz tisztaságát az 1740-es évektől kezdték védeni. 1744-ben határozat tiltotta meg a bőrösöknek, szíjártóknak és a horvát cipészeknek, hogy a bőröket a malompatakban mossák, „mert a vizet piszkítják, és alább azt gyűjtik össze ivásra, tehát az embereknek piszkos vizet kell inniok". A tanács más helyet jelölt ki nekik a bőrmosásra. 00 1788-ban az alispán írt a városnak, hogy „jó ivóvizet kell biztosítani, mert a rossz víz járványra ad okot. A kutakat tisztítani, befedni kell. Ezzel a tanács a fertálymestereket bízta meg. 01 A Fehérvárott feltörő ásványvizek a felsőbb hatóságot is foglalkoztatták. 1768-ban a városi physicus végezte ezek vizsgálatát, az eredményt a helytartótanácshoz terjesztették fel. 1795-ben a városi orvos már azt jelentette, hogy nincs ásványvíz. Ugyanezt válaszolták 1842-ben, amikor a helytartótanács az ásványvizekből mintákat kért. 02 Külterületi kútról már a török időkből vannak adataink; a Fehérvár —Petele közti határon az ér partján volt a Bödöny-kút, ahová a katonák is jártak. 1737-ben említik az András-kutat, amelyet ekkor javítottak meg és helyeztek újból üzembe. A majorok közelében volt a Kis-kút. 03 Állatok itatására használták a Hóhér-kútját. Közkút volt a Jánosjutása csárdában. 1808-ban a mezőkön lévő kutak „nagyon megromlottak", megjavításukat az alpolgármesterre bízták. A majorgazda 35 kútágast és 29 vályút számolt el. 1820-ban a Commendans rétjén lévő kutat csináltatta meg a város. 1828-ban a Gulyakút és a vár alatti Sárkánykút környékét köveztették ki. 1829-ben jelentette a marhalegeltetésre felügyelő bizottság, hogy az András-gyöpén lévő kút nem tudja vízzel ellátni a csordát, „ezért félni lehet a nyavalyától". Mivel a tavaszi vetések miatt a gulyát nem lehetett az Aszaló-völgyben lévő kutakhoz hajtani, deleléskor a Váraljai kúthoz, ozsonna tájban az András-gyöpi kúthoz terelték őket. 04 Kutak voltak a szőlőhegyen is. A Túrósak hegyen lévő forráskutat 1777-ben említi a jegyzőkönyv; 1785-ben már romos és használhatatlan. A kutat megjavították, de 1807-ben újból „romlott állapotban" volt. Ismeretes a szőlőhegyi Boltoskút és a Budai útnál lévő kút. 05 Belterületen állott a Jancsár-kút (amelyről utcát is neveztek el); 1774-ben „szolid anyagból" hozták rendbe. Forráskút volt a sörfőzőházban (a győri kapunál). 1781-ben javíttatták „tűzvédelem és ivóvíz céljából" az Égettvárosi kutat, tíz évvel később az elemi iskola előtti kutat. Gyakran kellett javíttatni a piacon lévő kutat is. A karmelita templomnál lévő kútra 1797-ben csináltatott a város csapot. 00 Természetesen nemcsak közkutak, hanem magánkutak is voltak a városban. Less János pl. 1787-ben a házánál kutat talált, amelyet — az alispán utasítására — egy bizottság vizsgált meg. A város 100 téglát adott neki, hogy a „köz számára is hasznos kútját megjavíttassa. Ügyelt viszont a város arra, hogy a házi kutak kifolyó vize ne a közutat rongálja, valamint, hogy minden kútnak legyen „kámvája". 67 Előfordult, hogy magánszemélyek tettek panaszt a közkutak által okozott zavarról. Hjell György városi kapitány pl. kérte, hogy a háza előtt lévő kút vízét úgy vezessék el, hogy az ne a háza falát mossa. A ta-
