Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)
A város csinosítása
bantartani — a város mire használja. A költségek kímélésére a tanács ettől kezdve nem napszámbérért, hanem „áltáljában" fizetett bérért dolgoztatott. 1818-ban a város egy-egy tanácsost küldött ki annak megvizsgálására, hogy a Budai, az Égettvárosi és a Móri utat hogyan lehetne a legolcsóbban megigazíttatni. 1820-ban a Keresztesi úton dolgozó munkások félbehagyták a munkát, úgyhogy a polgármester ölenként 10, majd 12 krajcárt volt kénytelen ígérni nekik/ Az útépítés módszere az volt, hogy az út két szélére murvát hoztak, majd az útra szórták. A kövecses földet drót-rostéllyal rostálták meg. A murvával való javítás előnye, hogy ősszel, rossz idő esetén is lehetett végezni (pl. a sok lyukat betömni vele). 33 1821-től a nagyobb útjavításokról előzetes tervet kellett jóváhagyatni a helytartótanáccsal. Ennek szellemében történt a Lovasberényi út javítása, amelynél az adóval tartozó lakosokat a kövecs hordására kötelezték. Az útjavítási terveket és „arányzatát" a városi földmérő készítette. Előfordult, hogy minden romlott útból 50—50 ölt próbaként javítottak meg, hogy a végleges javítás módszerét kialakítsák. 1831-ben pl. a Móri, Budai és a Csőri út javítása 10 000 váltó forintba került volna. Ehelyett azonban a város a rossz helyeken kővel megszóratta/ A gazdasági ülés 1840-ben javasolta, hogy „az utak javítását úgy kellene megoldani, hogy az út közepét illő szélességben, fél lábnyi mélységben kiásnák. Az üreget darabos kövekkel töltenék meg; arra hordanák a közönséges murvát, mert így az út állandó lenne". A város ebből is, a Budai országúton a Fejérképi hídig, 50 öl hosszúságban „próbát javíttatott"/ 1846-ban a Balaton Gőzhajózási Társulat kérte a várost a Lepsényi út elkészítésére. A tanács válasza igen jellemző: ,,A ; város az utakat nem kötelességből, hanem a saját kényelmére, lehetősége szerint csináltatja. Ha az érintett vállalkozás (ti. a Gőzhajózási Társulat) valóban életbe lép, és a szekerezési útvonal a város határán keresztül biztosítva lesz, a város a kért út készítésére erejéhez képest gondot fordít"/ Az utakéhoz hasonló módszerrel, valamint kövezéssel tartották karban a város utcáit. 1728-ban pl. a Budai külvárosi Zámolyi és Malom utcát töltötték fel. 1732-ben — négyszögölenként 35 dénárért — egy pesti útkövező mester kövezte a város Főutcáját. 1738-ban a Palotai sorompónál köveztetett a város. 3 ' A, kőhordásra ebben az esetben is a városi polgárok és lakosok, valamint a város igavonó állatait használták. De van példa arra is, hogy (pl. 1752-ben a rácvárosi rácoknak) a tanács csak a követ adta, a többi az ő dolguk volt. A követ a városi kőbányából hordták. 38 Az 1790-es években a város bérbe adta az útjavítást, de a lakosság a bérlővel nem volt megelégedve. A tanács ezért többször maga elé idézte és figyelmeztette a kötelességére. Ennek hatására az 1792 tavaszi olvadáskor 11 kézi munkás még éjjel is dolgozott az utakon. Bérüket) a kamarási pénztár fizette. 1794-ben két senator vizsgálta meg a Miháli páter utca lakóinak, panaszát, hogy eső idején az utca járhatatlan/ A XIX. század elejétől a város állandó útkövezőt, út javítót alkalmazott. 1808-ban egy derékalj öl után 45-ről 1 forint 15 krajcárra emelték fel a fizetését, 1811-ben már 3 forint 30 krajcárt, 1824-ben 4 konvenciós forintot kapott. 40
