Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)
Egészségügy
szegény betegeket. A kórházba olyan szegény betegek kerülnek, akiket a főorvosnak egyébként is fizetség nélkül kellene gyógyítania. Ezért a fenti kijelentését nem vehetik önkéntes ajánlásnak, hanem ez kötelessége". 104 A városi betegház dolgait a tanács 1834-ben határozatban szabályozta. Kórházi igazgatóságot hozott létre, amelynek a polgármester, egy tanácsos, egy becsületbeli aljegyző, az alügyész, városi orvosok, a szószóló, négy választott polgár (köztük Ybl Miklós) és egy számadó lett a tagja. A tanácsi határozat szerint az ápolási költség napi 50 krajcár, városi gondozottak után (ezt a város fizette) 20 krajcár, szolgáknak és szegényebb sorsú lakosoknak ugyancsak 20 krajcár volt. A vidéki betegek napi 1 forint 15 krajcárt fizettek. A tanács felszólította a céheket, hogy — az addigi gyakorlat szerint — évente adjanak ajándékot a kórháznak, a szegényebb mesterek és legények ingyen ápolására. A külön szoba, eledel és gyógyítás napi 2 forint 30 krajcárba került. A tanács a betegek háza bevételét a bálok után fizetett taksák 6%-ával, a színjátszó és mutatványos taksákkal teljes egészükben növelte. A házaló kereskedőktől 10 forintot szedtek erre a célra. 103 Az új kórházi igazgatóság rendszeresen ülésezett, a jegyzőkönyveket a városi tanács ülésén felolvasták, majd jóváhagyás után a levéltárba tették. Az igazgatóság döntött a kórházi gondnoki állás betöltéséről, a szükséges tatarozásokról. 1840-ben megszüntették azt a gyakorlatot, hogy a cselédekéi évi 4 váltó forintért ápolták. Ezután ha valaki a cselédjét kórházba adta, napi 20 krajcárjába került. A növekvő költségek fedezésére ettől az évtől kezdve az urbáriális jövedelmek kétharmad részét a kórháznak adták. 100 1843-ban azért vettek fel a kórházba egy torokrákban szenvedő férfit, ,,mivel hosszabb ideig tart a gyógyítása". Szegény lévén, a kamarási hivatal naponta 8 ezüst krajcárt fizetett utána. Pest város 1846-ban javasolta, hogy egymás polgárait és lakosait a két város kórházában kölcsönösen ingyen ápolják, ha maguk nem tudnak fizetni. A fehérvári választópolgárok azonban nem kívánták vállalni az ezzel járó esetleges költségeket. A tanács ennek ellenére felhívta a figyelmüket, hogy „újból fontolják meg, mert Pest kölcsönösségi alapon akarja a fizetést. A civilisatio egyik üdvös eredménye, hogy a szenvedő emberiség ápolására intézetek hatóságilag állíttatnak elő". 107 Külön kezelték természetszerűleg az őrülteket (maniacus). Eltartásuk a vásárbíró feladata volt, aki erre külön (rendszerint gabona) ellátmányt is kapott. Az őrülteket kezdetben a városházán, a XIX. század első éveitől kezdve a kórházban tartották. Tartásuk fejenként évi 70 forintba került. A városi kórházban őrizték a helybeli születésű őrülteket akkor, ha azok másutt laktak, de az illetékes hatóság a születési helyükre (Fehérvárra) hozta őket. 1833-tól tervezték a betegek házánál külön alkalmatosság építését az őrültek részére. A „magukhoz tért" őrülteket munkára adták ki. 108 • Néhány fehérvári őrültet más városban, Pesten, Bécsben ápoltak. Ez utóbbi helyre azonban csak a közveszélyeseket és a dühöngőket lehetett küldeni. 1826-ban a város több mint 400 váltó forintot adott össze „az őrültek számára felállítandó országos intézet" javára. 100 A fehérvári kórházban vendéglő is volt, aki a betegeknek adott enni. 1847-ben a 10 állandó beteg tartásáért, fejenként havonta 4 ezüst forintot kapott a várostól. 110
