Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)
Egyházak - Katolikusok
fedve), egy kétszobás ház (itt lakott a curator allodii), egy istálló (jó anyagból épült, náddal fedve) és egy pajta (zsindellyel fedve). Itt volt a gyógyszertárhoz tartozó botanikus kert, a majorsági udvartól deszkakerítéssel elválasztva. Az udvaron egy kőkút állott. Ott tárolták a szénát és a tűzifát is. Az istállóban négy tehén, egy borjú volt. A két zsellérházban a szőlőművelő és a bérlő lakott. Az egész majort puhafa kerítéssel kerítették körül. A Palotai külvárosi telkeik a Mohai út mellett terültek el. Itt állott a Szent József kápolna, kiemelkedő toronnyal. A majorsági ház téglából épült, itt lakott a kertész. A telekhez ,,ékcs kert" tartozott, kőkúttal, közepén zöldre-fehérre festett filagória, hét ablakkal. A telkek végében nádas, melyet a Sárvíz felé kerítés választott le. A telken állott e Sy „feredő ház". A zsellérházban itt is bérlő lakott. A szőlők jó helyen feküdtek a fehérvári szőlőhegyen. Valamikor török torony állt itt, 1773ban itt volt a szerzet háza. A felső traktuson az étkező, három szoba és egy szoba külön, misézés céljára. Az alsó traktuson a téli étkező, négy szoba, kamra, konyha és kis pince. A présházban 82 urna vörös és 1127 urna fehér bort találtak az összeírok. A másik jezsuita szőlő a csókakői hegyen volt (21 "ossor); négyszobás, négyablakos épülettel. Évente 40 urna bor termett. A jezsuitáknál talált készpénz 4001 forint 33 krajcár. 102 Összeírásra került ugyanakkor a jezsuiták 1610 művet őrző könyvIára is. A leltározásnál — a helytartótanács rendeletére — egy városi tanácsos (Viczenty Sebestyén) is asszisztált. A székesfehérvári négy egyházi könyvtár közül a XVIII. században a jezsuita volt a legjelentékenyebb, amely hozzájárult a város szellemi kultúrájának a gyarapodásához. 1786ban értékesebb műveit az Egyetemi Könyvtárba vitték, a kevésbé értékeseket helyben eladták, roncsai a ciszterci tanári könyvtár alapjává lettek. 1(0 A volt jezsuita telkeket 1776—77-ben árverés útján adták el. A telkek egy részét még 1695-ben foglalták el (pl. a városi malom mellettit), más részét 1726-ban a várostól majorság céljára kapták. A szántókat 1742-ben a város újra mérette. Az 1776—77. évi árverést a veszprémi sóhivatali számadó vezette. A város az árverés előtt bejelentette, hogy a telkek polgári telkek, tehát alá vannak vetve a városi terheknek (a plébániához tartozó telek ui. addig ki volt ezek alól véve). A telkeket és a majort 1777. apugusztus l-jén 2400 forintért Khorherr Domokos vette meg. A helytartótanács az eladás alkalmából helyt adott a város kérésének: a telkeket városi adó alá helyezte, kivéve mégis a pálosoknak átengedett telket. 104 A jezsuiták bormérését a város már korábban sem nézte jőszemmel: 1751-ben 12 forint büntetés terhe mellett tiltotta meg, hogy bárki ott bort vegyen. 1774 októberében a város a pozsonyi kamarához fordult, hogy a jezsuiták borát megvehesse (ui. a ciszterciták is meg akarták venni). Az árverésen végül is a város kapta meg a 2000 urna körüli bort, 3 forintjával. Összesen 6035 forintot fizetett a városi kamarás két részletben a veszprémi sóhivatalnak. 10 '' 1776 júniusára kitűzték a volt jezsuita szőlők árverését is (a tanács ugyancsak Vinczenty Sebestyént delegálta). A királynő azonban másképp rendelkezett: a szőlőt az új püspökség anyagi ellátására rendelte. 1777 áprilisában a püspök kiüríttette a pincét, a város által megvett bort is el kellett szállítani onnan. 106
