Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)

Kultúra

Más egyletek és társaságok A XIX. század elején találkozunk a céhlegények confraternitásával. A német varga- és a lakatoslegények 1814-ben évente 50 forintot fizettek a városnak, a beteg legények ingyenes ellátásáért, ápolásáért, gyógyszeréért, kezeléséért. Példájukat követve 1814—1841 között egyes szakmák mesterei is felajánlották hasonló célra a városnak az 50 forintot (az összeg 1824-től 100 váltó forintra emelkedett). A város 1841-ben ezt megszüntette, „mivel a céhek által legényeik és inasaik kórházi ápolására fizetett összegek és a legények garasai nem fedezik a kórházi költségeket". Ezt követően a helybeli (és a hozzájuk tartozó vidéki) céhek napi 30 krajcárt fizettek a legények vagy inasok ápolására.

2

'

3 De vannak más adatok is a legények szervezkedéséről. 1814-ben — Pécs város megkeresésére — egy legényt a kapitányi hivatal fenyített meg, mert a pécsi legényeknek lázító levelet mert küldeni. 1819 márciusában a mesteremberek és munkások bérét a megyegyűlés határozta meg. Ez azonban az érintetteket nem elégítette ki. Áprilisban gróf Schmidegg Tamás tett panaszt, hogy „a nála dolgozó ácslegények abbbahagyták a munkát és nem mennek többé dolgozni". A legényeket a kapitány „tanította ki, hogy a kiszabott árért dolgozzanak". A kapitányt utasította a tanács, hogy „szorítsa a legényeket a kiszabott árra; de érdemük szerint meg is büntesse őket".

2

'

1 1821-ben a német szabómesterek egy társuk ellen tettek panaszt, aki a legényeinek nem ellátást, hanem napszámbért adott. „így a többi legények is mind átcsábulnának hozzá". A tanács állásfoglalása szerint a mestert „arra nem lehet kötelezni, hogy asztalt adjon nekik (ha amúgy is pénzt kapnak). Arra viszont igen, hogy a szokás szerinti heti bért fizesse." Az alapelv az volt, hogy ha a napok rövidebbek (november—december), akkor a legények és inasok bérét is csökkentsék.

275 1826-ban már működött Fehérvárott a Földművelő Társaság; az úrnapi körmeneten a sármelléki molnár céh a társaság zászlaja után vonult fel. 1839-ben a felsővárosi Földművelő Társaság engedélyt kapott, hogy „elrongyolódott zászlaja helyett új csináltatására" pénzt gyűjtsön. 1845-re a társaság annyira megnőtt, hogy gyűléseiket a városháza polgári termébe helyezték át.

2

'

6 1840-ben alakult meg a Méhtenyésztési, gyümölcsfanemesítési és dohánytenyésztési egyesület. A tanács támogatta a társaságot, sőt javasolta, hogy a szemináriumkert melletti 10 holdnyi területet méhtenyésztésre, fanemesítésre és dohánytermelésre adják nekik (évi 2 forint 30 krajcárért) 10 évre haszonbérbe. A társaság szintén a városházi polgár-szobában ülésezett.

277 1843-ban gróf Zichy Ödön, a Fejér Megyei Szederfa Tenyésztő Egyesület elnöke kérte, hogy a város 12 évre adja bérbe nekik a Szedreskertet, A kéréssel a választópolgárok is egyetértettek: az egyesület 12 évre, évi 1 ezüst forintért, megkapta a kertet (kivéve a kert melletti temetőőri házat). A 12 évi bérletből azonban semmi sem lett, mivel az egyesület csak néhány fát ültetett. Ezért a tanács a kertet elvette tőle, és évi 25 váltó forintért egy vargamesternek adta bérbe. A Fejér Megyei Szederfa Tenyésztő Egyesület részvényei közül viszont a város ötöt megvásárolt.

2

'

8 23 323