Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)
Kultúra
A városi kapitányi hivatal támogatta a cenzúrát abban, hogy a kiadott könyvekből négy példányt megkapjon. Különösen ügyeltek „az ájtatossággal ellenkező, babonaságokra vezető imádságokat" tartalmazó könyvekre. 1829-ben jelentette a kapitány, hogy egy bodajki lakos a városban tiltott imádságokat árul. Az elkobzott könyveket és az árus vallomását a helytartótanácshoz terjesztették fel. 238 De nemcsak a vándor könyvárusokra ügyeltek, hanem állandó figyelemmel kísérték Rader Alajos könyvesboltját is. 1835-ben pl. azt vizsgálta a kapitány, hogy a kereskedő honnan vette a franciából németre fordított Paroles d'un erogant című tiltott munkát. Ugyanabban az évben a város a nála talált összes könyvről jelentett a felsőbb hatóságnak. 239 Szammernek és a városnak 1843-ban gyűlt meg a baja a cenzúrával, amikor — városi megrendelésre 30 ezüst forintért — kinyomtatta a városnak az országgyűlési követek választásáról és a negyedik rend országgyűlési szavazatáról kiadott körlevelét. A helytartótanács 25 ezüst forintra büntette — a rosszallás mellett — a nyomdát. A tanács határozata szerint „Szammer a törvényhatóságnak engedelmeskedett, amikor kinyomtatta. A végzést a legfelsőbb hely is helyeselte. A város a büntetéssel törvényhatósági jogát látja megsértve. Ezért a büntetést nem hajtja végre, hanem felír az uralkodóhoz". 2 '' 0 Szammer Mihály veszprémi nyomdász először 1803-ban kért engedélyt a várostól műhely nyitására. A tanács részéről „ennek nem volt akadálya". 1805-ben már működött: ebben az évben a városi kapitány hívta fel a figyelmét, hogy „tartózkodjék alávaló, könnyű művek kinyomtatásától". A kamarai engedélyt 1806 szeptemberében kapta meg, amelyet Fejér vármegye egy év múlva, a város csak 1808 januárjában hirdetett ki. Először azt tervezték, hogy a cenzúrát Novich gimnáziumi igazgató fogja ellátni, de végül is — amint fentebb láttuk — a belvárosi plébános vállalta el. 1808-—1814 között özvegy Szammer Klára vezette a nyomdát. Szammer Pál 1818-ban nyert polgárjogot. A következő évben a magistratus elé idézték és — a helytartótanács megbízásából — megkérdezték tőle: nyomtat-e zsidó könyveket. Szammer azt felelte, hogy ilyen betűi nincsenek, ezért nem is nyomtathat. 241 1820-ban képeket és muzsikai munkákat a városban nem nyomtattak. A kapitányi hivatal gondoskodott róla 1827-től, hogy a Nemzeti Múzeum minden új könyvből, mappából egy példányt kapjon. 242 A város az 1780-as évek végétől kezdve közigazgatási célú nyomtatványokat készíttetett. Az első ilyen 1788-ból való adóív, amelyet számos adóügyi nyomtatvány (adókönyvecskék, adólapok, táblázatok, főkönyvek, adózók névjegyzékei) követett. A nyomtatványok egy részét (Lang könyvkötő közvetítésével) Trattner Mátyás pesti nyomdája készítette. 1844-ben az adózók névjegyzékét a Pesti Hírlapnál nyomtatta ki a város. 2 '' 3 1794-től kezdték kinyomtatni — a választópolgárság és a szószóló külön kérésére — a tisztújítási táblázatokat. Kezdetben ez 7—12 forintba került, de amikor 1814-ben már „nyomtatott képet" csináltattak, az 22 forintba került (ezt az adószedői pénztárból fizették ki). Két év múlva a tanács határozatot hozott: „A feles költségek eltávoztatására nem kell többé kinyomtatni a táblázatokat". 244 1797-től használtak nyomtatott passusokat; a következő évtől házaló vásári cédulákat (vulgo Hausierzetteln); 1820-tól kezdve pedig kinyom-
