Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)
Kultúra
és ki a szolgáló. Ebből cégéres vétkek származnak." Ezért meg kell büntetni, aki nem az érdeme szerinti ruhában jár. A cselédeknek nem szabad érdemük felett való ruházatot vagy fizetést adni. Vagyis „minden rendbeli ember az állapotához képest öltözzön". Egyes helyeken azt is tiltották, hogy a plebejus emberek rövid inget hordjanak. 217 A másik szabályozott terület a lakodalom volt. Besztercebánya 1550ben elrendelte, hogy csak öt asztalra való vendéget, férfit és nőt lehet meghívni. Szentgyörgy város 1663-ban az idegenek meg vendégelését tiltotta meg. Késmárkon nem volt szabad a vőlegényt a lakodalom előtti estén azzal zavarni, hogy legénytársai vacsorát követeltek tőle. Öt tallér büntetés terhe mellet tilos volt, hogy a vőlegény kalácsot küldjön a környezőknek. Késmárk különben 1667-ben a keresztelőket teljesen megtiltotta, még ennivalót sem volt szabad küldeni. Ez alól csak a keresztszülők és a vérrokonok voltak kivéve. 218 1740-ben Komárom tanácsa — megállapítva, hogy a járvány a várost elkerülte („Isten haragját tapasztalták a környező helységek") —, megtiltotta a lakodalomkor az utcán, a menetben való lődözést. Ez különben máskor is tilos volt. De nem nézték jó szemmel a muzsikusok tartását; vagy ha valaki rzánkázáskor szövendékkel járt (szánkázni csak este 8-ig volt szabad), de nem volt szabad szánkázás közben kurjongatni vagy kiabálni sem. 219 Kassa város a farsangosok szöges lámpással (amit csillagnak neveztek) való járását tiltotta meg, „mert tavaly (1632-ben) igen bátorságosan majmoskodtak vele. Édes Idvezítőnk születését nevetségre, játékra és részeségre fordítják. Aki cselekszi, Istentől várja a haragját a fejére". 220 Modorban volt szokásos a „falra mászás (Mauer besteigen)", amit a tanács 1664-ben betiltott. 221 Székesfehérvárott az 1770-es évektől találunk népszokásokra vonatkozó adatokat. 1770-ben tanácsi határozat született a babonaságok tilalmáról. E szerint polgár 12 forint, zsellér 32 pálca vagy korbács büntetés terhe mellett nem cserélhetett ruhát Miklós, Aprószentek, Luca és más napokon; nem vehettek ez alkalomból mustármagot vagy vesszőkorbácsot a kezükbe, mert „ezen babonaság a lélek kárhozatát szolgálja". 22 ' 2 A pásztorok, kanászok és juhászok szokásáról, ti., hogy Szent Mihály napkor a városba jöttek, a Szent Sebestyén templom környékén letanyáztak és — saját zöld zászlóik alatt — a város kocsmáiban mulattak, az állattenyésztési alfejezetben szólok. Érdekes azonban megjegyezni, hogy a tanács 1775-ben megtiltotta, hogy a pásztorok és kanászok dupla késeket, tőröket és más ilyen eszközöket hordjanak (ezt a kézműveslegényeknek jóval korábban, 1739-ben megtiltották). 223 1808-ban a városi kapitány — a megye átiratára — előre elszedte az összegyűlt pásztorok botjait. A belvárosi plébános pedig a Szent Mihály napi muzsikálás ellen tiltakozott. A város erre a püspökhöz fordult, de ő is hasonlóan foglalt állást. Elintézés: „A birkások már megérkeztek, a kocsmárosok is megtették a szükséges előkészületeket, a szereket beszerezték, így káruk lenne. Előreláthatólag verekedés lenne, ha az emberek megtudnák a tilalmat." Ezért a tanács az engedélyt megadta és újabb küldöttséget menesztett a püspökhöz. Kiengesztelésként a juhászok és a pásztorok a Szent Sebestyén templom számára gyűjtést rendeztek. 1844-ben 13 forint 29 krajcárt adtak össze. 22 ' 1
