Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)

Kultúra

Szokás volt a városban a májusfaállítás. 1831-ben pl. a májusfa alatt táncolók az új „ispotály házra", 2 váltó forintot adtak össze. A plébános nem nézte jó szemmel a májusfát: 1834-ben kérte a betiltását, mert a,, felsővárosi ifjúság a májusfa körül dísztelen dorbézolást visz végbe". A kapitányi hivatal erre úgy intézkedett, „hogy szűnjön meg a májusfa felállítása".25 Ismeretes a „tyúkverő szokás". Ezt 1846-ban tiltotta meg a tanács, mert „a lakodalmak alkalmával, botrányos menetek, botrányos öltözékben, illetlen és dísztelen jelekkel, a jó rend ellenére van".

226 Könyvkötés és -terjesztés A könyvkötő munkáját tulajdonképpen a kézművesek között kellene szemügyre vennünk. Ez azonban annyira a kultúrához tapad, hogy itt szólok róla. Az első adatunk 1738-ból való, amikor Amon Fülöp müncheni származású könyvkötő polgárjogot nyert. Városi és megyei megrendeléseken kívül a közönségnek és a vidékieknek is dolgozott.

227 1748-ban és 1756-ban Szerényi György és Saltner Ferenc könyvkötő kapott letelepedési engedélyt, illetve polgárjogot. Ök azonban — nyilván házassági, rokoni kapcsolatok híján — nem tudtak gyökeret ereszteni a városban.

228 1788- ban jelent meg és kért letelepedési engedélyt Baumeisler József. A tanács előbb arra hivatkozva utasította el, hogy van már egy könyvkötő a városban. Baumeister erre a megyéhez fellebbezett — 1788-at írtak! Onnan az a válasz jött, hogy meg kell akadályozni könyvkötő-monopólium kialakulását a városban, ezért „ha más indok nincs ellene, meg kell neki engedni a letelepedést". Baumeister le is telepedett és polgárjogot, valamint Polatschek József helyét kérte a vásártéren, „aki nem tudni, hol tartózkodik". A tanács a polgárjog megadását elhalasztotta, „mert nem ismeri eléggé a kérelmezőt". 1795-ben Baumeister már a városi munkákért folyamodott. A város azt felelte, hogy „jelenleg Lang Ágoston végzi, és meg vannak vele elégedve. Évente mindössze 30 forintot kér, ezért a könyvkötői munkákat a jövőben is ő végezze."

229 1789- ben Lang Ágoston könyvkötőmester (aki Amon özvegyét vette el) a fia számára kért mesterjogot. 1795-ben a rajziskolának adta át Bender négykötetes munkáját. 1831-ben ketten folyamodtak könyvkötőmesteri jussért. Lang Pál és egy eszéki mester. A helybeli könyvkötők természetesen az előbbit javasolták. A következő évben már Lang Pál végezte a városi munkákat. 1835-től könyveit — tanácsi engedéllyel — a hetivásárokban is kirakhatta.

230 1788-ban olvashatunk Polatschek Károly könyvkötőlegényről, aki akkor éppen külföldön vándorolt. A tanács távollétében vette fel, illetve ismerte el könyvkötőmesternek. Ő Lang lányát vette el; fia Antal 1815-ben ment hároméves vándorútra. Polatschek Károly ugyancsak elnyerte a tanács engedélyét: a vásárokon árulhatta könyveit (sőt már hétfőn kirakodhatott). 1821-ben arra hivatkozva kérte a városi munkákat, hogy Lang Ádám Ágoston öregebb könyvkötőmester a mesterség folytatását abbahagyta. A tanács — mérlegelve, hogy Polatschek már 30 éve adózó polgár és mester, neki adta a munkákat. 1825—26-ban pl. 46 forint