Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)

Kultúra

Nőnevelés 1795-ben merült fel a gondolat, hogy „a városban nincs a lányok számára iskola, a vallást és a kézimunkát így nem tudják megtanulni". Ennek ellenére csak 1810-ben rendelte el a helytartótanács, az elemi iskolán belül, külön lányiskola felállítását. A város ezt úgy oldotta meg, hogy az újonnan Bodajkról felvett tanító feleségét kötelezte a lánygyermekek oktatására. A magyar iskolamesternek így nem is volt kötelessége a lányok oktatása.

70 1820-ban a tanács mérlegelte, hogy „a külvárosok több részében alkalmas asszonyokat kellene rendelni, akik a lányokat olvasásra, varrásra és keresztényi oktatásra tanítanák". Ez a Felsővárosban meg is valósult, a szobát a szülők bérelték. 1826-ban a város úgy kötött alkut Winkler József felsővárosi iskolamesterrel, hogy vagy a felesége oktatja a lányokat, vagy asszonyi tanítót tart. A tanács mindazon nőknek megengedte — elsősorban a kézimunka — a tanítást, akik magaviseletükről megfelelő bizonyítványt hoztak. 1844-ben Tóth Katalin tanítónő működött a városban.

77 A (Ferenc József) nőnevelő intézet létesítése királyhegyi Farkas Ferenc nagyprépost, 1835-től káptalani helytartó, 1847-től káptalani főhelyettes és ügyhallgató, nevéhez fűződik. A városban igen népszerű nagyprépost — a tanács minden előléptetésekor lelkesen ünnepelte — 30 000 forinttal és 20 000 forint értékű ház adományozásával, a város 5000 forinttal járult hozzá az intézethez. A nagyprépost által vett ház bevallási díját és adóját a tanács elengedte. Az intézet 1847-ig az ő Rózsa utcai házában volt elhelyezve. A város az intézetbe három növendéket jelölhetett ki. Az 1842. október 4-i megnyitón, a polgármester vezetésével, tanácsi és választott községi küldöttség vett részt. Az intézet terheit a megyéspüspök vette át; a megnyitó alkalmából tollat vett a kezébe és Nőnevelés címmel egy francia munkát magyarra fordított.

78 Nem katolikus felekezeti iskolák Habár a tanács — a kiváltságlevélre hivatkozva — minden nem katolikus felekezet betelepülését és természetesen iskoláját is tiltotta, a városban régóta lakó görögkeletiekkel ezt nem tudta megtenni. Nekik már a XVIII. században volt iskolájuk: 1770-ben romos állapotban volt, pedig három évvel korábban hozták rendbe. Az iskolában egy tanító működött, aki egyúttal kántor is volt. Az egyház jövedelméből 40 forint fizetést kapott. Tananyag: írás, olvasás, Dávid zsoltára, Szent Damescén művei.

70 1797-ben kérték a helybeli illírek az iskolai célra vett ház utáni adómentességet. Ezt a helytartótanács is engedélyezte. 1806-tól minden illír ház után 21 dénárt szedtek az iskola céljára. A hívek azonban még ezen az összegen felül is adakoztak. 1845-ben már minden görögkeleti család iskolába járatta a gyermekét.

80 A tanítókat a görögkeleti iskolai kerületi felügyelő nevezte ki, a tanács iktatta be. A személyre a parochus és az esperes tett javaslatot a kerületi felügyelőnek. 1821-től Popovits Dániel miséző pap tanította a gyerekeket. 1845-től az állásra a tanács állított három jelöltet.

81