Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)
Kultúra
iskolában — írták —, mivel eddig is volt elemi iskola a városban, oda járnak". Az új iskolában csak bizonyítvánnyal rendelkező tanítókat lehetett alkalmazni; ebbe a kerületi iskolai felügyelő is beleszólt. A felügyelő 1779-ben sürgette az iskolaépítést, de a város arra hivatkozott, hogy még nem jött meg a kamarától a tervrajz. 11 Az építkezés befejezését a város 1780-ban jelentette. 1781-ben a városban „négy osztályos nemzeti főiskola" és ötosztályos latin iskola volt. Az iskolai harangot 15 forintért szerezték be/ 1790-ben Stradt Félix Budai külvárosi tanító azért panaszkodott, hogy a megígért 200 forintos fizetését nem kapta meg. „Fél éve tilos tandíjat szedni, így a régi fizetéséből nem tud megélni, máshol kell kenyerét keresnie". A tanító végül is azért kapta meg a fizetését, mert azzal fenyegetőzött, hogy elmegy Adonyba iskolamesternek. Ugyanebben az évben a választott község beadványban kérte az elemi iskola megszüntetését, „mert az nagy terhet ró a polgárokra. A tanulók ugyanis átmennek a latin iskolába, ezért az elemi felesleges". A városi tanács a kérelmet nem terjesztette tovább, viszont — a városi pénztár könnyítésére — csak két professzort hagytak meg. 13 1794-ben Csicz Mihály, az elemi iskolai negyedik osztály tanítója arra hivatkozva kért fizetésemelést, hogy „az iskolán kívül más feladatokat is ellát (vasárnap, körmenetkor, ünnepnap stb.)". A tanács a kérést megtagadta, mivel egy osztályba csak hat-hét gyermek járt/ 1 Az 1790-es évek második felében tatarozták az iskolát. Tanítási célra Budán 8 forintért egy táblát szerzett be a kamarás. Egyúttal felmerült, hogy az első osztály szűk volta miatt nem tudtak több gyereket felvenni. Az új tanterem 346 forintos költséggel való megépítéséhez a magyar kamara hozzájárult. 1 "' A tanítók a tanítási év alatt nem hagyhatták el állomáshelyüket. 1798ban a város a helytartótanácsnak jelentette, hogy a negyedik osztály tanítója az iskolai év alatt Komáromba és Pozsonyba ment. A város a tanítókat mentesítette a katonai beszállásolás alól. 16 A XIX. század elejétől kezdve segédtanítóvá mindig valamelyik városi járulnokat léptették elő. így lett. pl. 1804-ben Berky József járulnok tanítóhelyettessé; a járuinoki helyre pedig Stagl Ignácot vették fel. A tanítók fizetését 1805-ben 200-ról 250 forintra, szálláspénzüket 25 forintról 50 forintra emelték. A fizetésemelést mindig a magyar kamara hagyta jóvá. 17 1807-ben a Budai külvárosi tanító (ludimagister) sok tisztsége miatt panaszkodva, kérte az egyházi szolgálat alóli felmentését. Ezt nem kapta meg, viszont gabonajuttatásban részesült. Maga a Szent Sebestyén templom melletti iskola annyira romos volt, hogy a felsővárosi gazdák felajánlották: megveszik és lebontják az iskolaházat, hogy „ezáltal a templom díszességét növeljék és a tűzveszélyt csökkentsék". A tanács a kéréshez hozzájárult; a bontási anyagokat 1070 forintért árverezték el. 18 1814-ben a város Amon Jeromos magyar iskolamesterrel évi 200 forint, 40 mérő búza és 10 öl fa fizetésben egyezett meg. Ebből ő alkalmazott két segédtanítót. A legszegényebb gyerekeket ingyen kellett tanítania. A vele kialkudott fizetést azonban a többi tanító nem kapta meg/ Az 1817. évi canonica visitatio során a püspök javasolta, hogy „a fiatalság a szelíd tudományokban, de legfőképpen a vallásban való oktatá-
