Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)
Adóterhek - Rendészet
rint 7 krajcár. „így veszi el az összes királyi pénztár és a magánfelek is". A körmöci és tizenhetes dukátok 1788 után is forgalomban maradtak, „azonban a számlák kifizetésénél ezeket kell kiadni". 129 1789-ben megyei leirat hívta fel a lakosság figyelmét, hogy a bankócédulák csak akkor valódiak, „ha mindkét címerlenyomat jól látható, a felső részen a belenyomott számnak és betűnek jól olvashatónak kell lenniök". A zűrzavart mutatja, hogy amikor 1790-ben a vásárfelügyelő a tanácshoz fordult, hogy a vásárban forgalomban lévő félkrajcárosok érvényben vannak-e, a magistratus a helytartótanácshoz fordult. 1794ben a városi katona két gyanús francia tallért vitt bemutatni Budára. m Az 1800-as évek elején megnőtt a városnak a pénzekkel kapcsolatos munkája. 1800-ban hirdették ki a helytartótanács leiratát, amely szerint az 179.6 óta forgalomban lévő bankjegyeket újakkal cserélték ki. Egyidejűleg jött a magyar kamara rendelete: az 1759—1779. között vert régi poltúrákat és rézkrajcárokat a közpénztárak tartsák vissza. Az öszszegyűjtött pénzeket a só- vagy a harmincadhivatalokban fizessék be, ahol bankjegyet adnak érte. 1801-ben problémák adódtak a hadiadó beszedése körül: a lakosság csak bankjegyekben volt hajlandó fizetni, amit viszont a hadipénztár nem tudott beváltani. A régi bankjegyek beváltására a városi kamarás utazott Budára. 1 ' 1 1802 januárjában a 6 és 24 krajcáros pénzeket vonták ki a forga-. lomból. Akinek ilyen volt, a budai, kassai és temesvári bankjegy-pénztárnál válthatta be. A beváltásról úgy intézkedtek, hogy az adószedőktől beszedett régi bankjegyeket Budára, majd onnan Bécsbe kellett vinni. 1:12 A legnagyobb zűrzavart a 12 krajcáros beváltása okozta. A hadiadó perceptor 1802 szeptemberében Budán járt, ahol 48 000 forintot kapott a pénz beváltására, viszont 71 657 forintra lett volna szüksége. Ez azt jelentette, hogy a hadiadó-pénztár csak a kintlévő 12 krajcárosok kétharmadát tudta becserélni. Ezért minden polgár a birtokában lévő 12 krajcáros után fizetett, egyharmadot pedig „természetben" (vagyis magát a krajcárt) adott. A tanács a felsőbb hatósághoz fordult, „mivel a városban nagy számban van 12 krajcáros pénz, aminek az elvesztése nagy kárt jelentene". A panaszhoz az összes városi pénztár csatlakozott, mivel 1802 augusztusáig el kellett fogadniok a 12 krajcárost, de beváltani nem tudták. így a beváltásból a városnak összesen 94 forint kára lett. 133 Másik gondot jelentett, hogy a vámtaksa szerint a vámot dénárban kellett szedni, az pedig igen ritka pénz volt. Az emberek nem tudtak ilyet adni, a vásárfelügyelő pedig nem tudott más pénzből visszaadni. Fehérvár ekkor — Győr mintájára — nem dénárt, hanem krajcárt kezdett szedni. 134 A kurzuson kívül helyezett bankjegyeket 1805. április 28-ig lehetett beváltani a legközelebbi só- vagy harmincadhivatalban. A tanács ezt a kisbíróval hirdettette ki. 13j A bankjegyváltás magával hozta a hamis pénzek forgalomba kerülését is. 1805-ben a városi tanács több hamis bankjegyet foglalt le és küldött futárral a helytartótanácshoz. Különösen a 10 forintos bankjegyet hamisították. 130 Külön gondot jelentett a városban állomásozó katonaság, amelyik csak 4—6—8 garasokkal fizetett, amit a lakosság vonakodott elfogadni.
