Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)

Adóterhek - Rendészet

Ezért a tanács kihirdette, hogy fogadják el; egyidejűleg pedig jelentette a nádornak, hogy ilyen pénz van forgalomban.

13

' 1806-ban a rézpénz hiánya okozott gondot. A helytartótanács augusztusban ugyan megtiltotta a rézpénzzel (és kisebb bankócédulákkal) való kereskedést, a rézpénz azonban ennek ellenére eltűnt a forgalomból. Ez már azt eredményezte, hogy az adófizetők nem tudták a napi szükségleteiket megvenni és a város sem tudta a napszámosokat kifizetni. Ezért novemberben a város a kamarai bankópénztári hivataltól 2000 forint bankjegy erejéig rézpénzt kapott.

138 Egy mázsa német birodalmi eredetű réz beváltási ára 1807 novemberében 30 forint, magyar eredetije 25 forint, a magyar eredetű réz forgalmi ára 27 forint 30 krajcár volt. 1808-ban a helytartóanács közölte a várossal, hogy ,,az Olaszországból hazafelé vonuló katonák rézpénzeket hoznak magukkal. A rézpénzt azonban Dalmáciában a negyedrészére devalválták, vagyis 1 krajcár 1/4 krajcárt ér. Sok a hamis krajcár is közöttük, különösen a 6 krajcáros".

139 1808 májusában a hadiadó perceptor 187 forint értékű szakadt és szennyezett bankjegyet vitt becserélni Budára. 1809-ben a kapitányi hivatal külön nyilvántartást vezetett a bankócédulákról.

150 1811- ben újból a régi, forgalomból kivont bankjegyek kezelése és beküldése foglalkoztatta a tanácsot (ez utóbbi városi zsákokba csomagolva történt). Rauch Ferenc adószedő külön négy öl tűzifát kapott, a bankócédulák váltásával kapcsolatos sok fáradságáért.

141 1812- ben az újabb beváltásból kifolyólag ismét nem volt elég aprópénz a városi pénztárakban. A tanács a kamarától 600 forint értékű rézpénzt kért, de csak 15,0 forint értékűt kapott a budai pénzbeváltó hivataltól. A beváltás határideje 1812. október 31-e volt.

1

''

4 A birtokos polgárok igyekeztek hasznot húzni a pénzváltásból. 1812-ben ugyanazt az összeget követelték most zsellérjeiktől házcenzusként, amit korábban, a devalváció előtt bankjegyben szedtek tőlük. A tanács az ügyet a választott községgel tárgyalta meg."'

3 A helyzet furcsaságát mutatja, hogy a város 1812-ben, egy gyerek nélkül elhalt polgárasszony után, 220 forint értékű bankjegyet és 52 forint 4 krajcárt kétgarasokban örökölt. Ez utóbbi már forgalmon kívül volt, a kamarás mint rezet, fontonként 48 krajcárért tudta értékesíteni."

14 1813 májusában érkezett meg az uralkodó rendelete: 12 év alatt, államkölcsön]egyek formájában, 45 millió forintot hoznak forgalomba, „mert kevés a pénz."

145 Az újabb beváltás újabb hamisítási hullámot vont maga után (1814ben). Ekkor azonban a tanács nemcsak elkobozta ezeket, „hanem a legszigorúbb vizsgálatot folytatta, hogy a gyártót megtalálják".

140 A hamis pénz mellett a másik kedvezőtlen körülmény volt, hogy „a mostani forgásban lévő pénzek értéke állhatatlan, a háború már 20 éve tart, az élelem drága. Ez azt eredményezte, hogy az uzsoráskodó nyerészkedés és ravasz csalárdság a város lakóinál is morális nyavalyává lettek". Ezért a városi kapitánynak különösen ügyelnie kellett az árszabás betartására.

1

''

7 1820-ban „állították vissza" a körforgásba és kereskedésbe a pengő pénzt. Minden árszabás alatt lévő áru árát először pengő pénzben, azután 100 forint pengő pénz és 250 forint váltócédula közti különbség18* 275