Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)
Adóterhek - Katonaság, rendészet - Katonaság
a munkával határidőre el nem készültek. A fehérvári vargák sarukat készítettek, a tímárok, bőröket ajánlottak fel katonai célokra. 187 A rostakészítők katonai dobokat, a nyeregkészítők fanyergeket készítettek. 1814-ben a városházára 15 font selyemfonalat vittek, amit a helybeli katonai parancsnokság kapott meg. De gyártottak —• katonai célokra — nyírfaseprűt is a városban. 188 Nem maradtak ki a .,hadi szolgáltatásból" a kereskedők sem. 1788ban felszólították őket, hogy a hadsereg számára természetbenieket szállítsanak. Ezek azonban e helyett inkább 1639 forintot adtak össze. 1806-ban már szállítottak árukat a katonaságnak, mert a tüzérigazgatóság a tanácstól kérte egyes kereskedőktől, elmaradt szállítás miatt, a pénz behajtását. A helytartótanács 1809-ben megtiltotta, hogy ólmot ablakokra, vagy lövedéknek használjanak fel. 18 '' 1808-ban a komáromi vár erődítésein dolgozó négy légió ellátására biztatták a fehérvári szatócsokat. A város 5—5 ácsot, asztalost és kőművest, 2—2 lakatost, kovácsot és kerékgyártót küldött a munkálatokhoz, költségeire pedig 500 forintot „ajándékozott". A várost arról is értesítette a helytartótanács, hogy a komáromi erődítést védelmi állapotba helyezték.™ < ' Nem maradt ki a háborús készülődésből a lakosság sem. A szokásos munkát végezte: tépést készített. Erre az óbudai katonai bizottság 1797ben, a helytartótanács pedig 1805-ben és 1809-ben hívta fel a lakosságot. A város ezt egyrészt a fertálymesterek, másrészt a plébánosok útján hirdette ki. 191 Tudjuk, hogy Fehérvár közelében, Seregélyesen ágyúöntöde működött. A várossal való kapcsolatára azonban nyomot sem találtunk. 193 Egyéb szolgáltatások Fehérvári specialitás volt a katonaság részére való ivóvízszállítás. A város 1726-tól állandó alkalmazottakat tartott, akik lajtkocsikban hordták a vizet a katonák számára. Az első vízszállító (Wasserführer) Greiner Urbán, fizetésén felül adóelengedést és ruházatot kapott. 1772ben lett vízhordó Taininger János; kétévenként egy hosszú szűrt és egy pár sarut kapott. 1786-ban mondott fel, utóda Ravazdy István addigi városi csősz lett. 1789-ben kötöttek szerződést István Jánossal; a kocsit és a hordókat a város adta. l!1;! 1810-ben a katonai kórház parancsnoka amiatt tett panaszt, hogy az ivóvizet nem a Királykútról, hanem az árkokból vitték nekik. A tanács ..szigorú intézkedést hozott". A város viszont bepanaszolta a katonák „visszaélését", akik a vizet nemcsak ivásra és főzésre, hanem fürdésre és mosásra is használták. „így azután a kocsisok nem győzik hordani a vizet". 19 ' 1 1816-ban a város Nott Ferenccel kötött szerződést. Vállalta, hogy a katonaság létszámától függetlenül, a kaszárnyákba, a törzstiszteknek és a városi kórházba vizet szállít. Ezért 1600 forintot, négy szekér szénád és két szekér szalmát kapott. Kapott két-két lovat, lajtot, kocsit és a hozzávaló szerelékeket; ezeket a szerződés lejárta (négy év) után
