Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)
Adóterhek - Katonaság, rendészet - Katonaság
6 forintot kért a munkáért, de semmit sem kapott, „mert ezért a könnyű munkáért semmi sem jár". 1794-ben már 254 forint költséggel újonnan épített puskapor-raktárról olvashatunk. 180 1805-ben 200 tüzért és muníciót helyeztek el a városban. A tanács a téglaégető épületét jelölte ki erre a célra, hogy a lőszert ne lakott területen tárolják. Az átszállítás csak a következő évben történt meg. 181 1810-ben a Budai kapun felül lévő toronyban fegyver- és felszerelési raktár volt. A fal bontásával a raktárt is érintették. 1820-ban a puskaporos és a katonai öltözetek raktára romos állapotban volt, tatarozni kellett. 1834-ben a vártoronyban lévő magazin lépcsőit reparálták. A tanács arról tanakodott, hogy hogyan lehetne a Nádor kapunál lévő tornyot — ahol a katonaság egyenruhákat tárolt —• tűzbiztossá tenni. 18 * A szedreskerli puskaporos tornyot 1840-ben a katonaság őrizte. A helybeli katonaság kérte a tanácsot, hogy az őrház-állítás költségeit viselje. A tanács válasza: „Ezt az új terhet nem köteles viselni". 1843ban még mindig megoldatlan volt a kérdés: a katonaság ugyanis őrház hiányában őröket sem állított. A város erre „csekély költségen egy tanyát épített". 183 Városi „hadiipar" A városi kézműveseket az 1780-as évektől igyekeztek a katonai termelésbe bevonni. Ez először pokrócokkal történt meg: a városi tanács 1786-ban a fertálymestereken keresztül igyekezett takarókat a városban beszerezni. Ez azonban ,nem sok sikerrel járt. A pécsi pokróccsinálóktól szerezték be ezeket, párját 14 forint 30 krajcárért. Tatáról 112 darabot vettek, fontonként 30 krajcárért, 1 *'' 1797-ben érkezett meg az óbudai katonai gazdasági bizottság átirata: a tanács buzdítsa a kézműveseket katonai ruházat készítésére. 1800-ban a helytartótanács írt a városoknak: „Hiány van tábori szerekben. Ezért a városi kézműveseket arra kell ösztönözni, hogy ilyenek gyártására szerződést kössenek". A tanács mindössze annyit tett, hogy behívta a kerékgyártókat és közölte velük a kérést. Ezt azután jelentették a helytartótanácsnak. 1805-ben újabb leirat jött, ezúttal a szabók ösztönzésére egyenruha-gyártásra. 1809-ben a szabókat, csizmadiákat, vargákat, gombkötőket, szíjgyártókat, nyereggyártókat és más mesterembereket szólítottak fel „hadi" termelésre. !s ' Legelőször a szabók álltak munkába. Már 1787-ben egyenruhát varrtak, amit a katonaság részéről érkezett panaszokból tudunk. A tanács három szabólegényt irányított át, az elrontott egyenruhák kijavítására. 1807-ben a fehérvári német szabók nem szállították le az óbudai katonai ruházati biztosságnak a szerződött mennyiséget, amiért a tanács felszólította őket: „vagy fizessék meg a ruházatot, vagy szállítsák le". 180 A másik szakmai csoport, amely katonai célokra termelt, a bőrös. 1806-ban a szíjgyártók 40 lovassági készletet (apartamentum) gyártottak a városban. A szíjgyártók erre hivatkozva kérték felmentésüket a polgárőrségi szolgálat alól. Ezt azonban csak arra az időre kapták meg, amíg
