Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)
Adóterhek - Katonaság, rendészet - Katonaság
sást, ezért a város 10 forintra büntette: „Panaszával a városhoz kellett volna fordulnia és nem hatalmaskodni". A parancsnoknak viszont megírták: nem helyeslik, ha a kávéházakban verbuválnak. 130 1841-ben a sorshúzásos rendszert alkalmazták. A népességet összeíró tanácsosokat és tisztviselőket utasították, hogy mielőbb készüljenek el az újoncnak alkalmas, 18—32 éves férfiak jegyzékével, hogy „az 1839/40. évi törvénycikkben országosan ajánlott újoncokat kiállíthassák". 131 A polgárok hamarosan kitalálták ennek a módszernek is az ellenszerét. 1842-ben már „katona-helyettesítést eszközlő városi társaság" működött Székesfehérvárott. A társaság — tagjainak — pénzt adott a gyermekek, rokonok katonaság alóli megváltására. 1311 Szabadságolt katonáit, invalidusok A szabadságolt katonákat a magistratus szemmel tartotta, magaviseletükről ezredüknek jelentett. Ezt tette 1780-ban pl. egy, a báró Preysach-ezredből való gránátossal, aki „szabadsága idején jól viselte magát". A tanács javasolta: vezényeljék a városba, hogy gazdaságát folytathassa. Előfordult, hogy a szabadságolt katona maga kérte a bizonyítványt magaviseletéről. 133 A szabadságolt katonáknak a várostól tartózkodási engedélyt kellett kérniök, amit rossz magaviselet — főleg korhelykedés — miatt meg is vonhattak tőlük. Ez azt jelenthette, hogy az ezredükhöz rendelték őket vissza. Jött úgy is katona a városba, hogy a helytartótanács hívta fel rá a figyelmet: „Szemmel kell tartani". 134 A városban tartózkodó szabadságolt katonákat időnként a kaszárnyába hívták, ahol jegyzékbe vették őket, illetve a korábbi listákat ellenőrizték. Az elhaltak halotti levelét az illetékes ezrednek küldték meg. ,r> Az állandó nyilvántartás célja az volt, hogy szükség esetén gyorsan visszatérjenek egységükhöz. 1792-ben pl. a herceg Ferdinánd gyalogezred és az Erdődy-ezred összes szabadságolt katonáit visszahívták csapataikhoz. A katonákat az erre kijelölt tanácsi biztos értesítette a fertálymestereken keresztül. 1803-ban az Itáliából szabadságolt katonáknak nem oda, hanem ezredük hazai állomáshelyére kellett bevonulniok. így a Nádasdy-ezred Bártfára, az Antal herceg ezred Szegedre, a Vukasovils-ezred Győrbe, a Kray-ezred Fehérvárra, a Julien-ezred Aradra vonult be. 130 A tanács — igen ritkán — közbenjárt helybeli katonafiúk szabadságolásáért. Ezt tette pl. 1802-ben és 1826-bart is. Ez utóbbi esetben egy városi hajdú fiának kértek szabadságot a Homburg-ezredtőlS" A helytartótanács már 1764-ben elrendelte, hogy a városi szolgálatba való felvételnél előnyben kell részesíteni az invalidusokat, katonaviselteket. Ezt II. József is szorgalmazta. 1817-ben újabb helytartótanácsi leirat hívta fel a városokat, hogy „hajdúkat, huszárokat és egyéb szolgákat az alkalmas agg katonák közül válasszanak". Ennek ellenére a kiszolgált katonákat nem szívesen látták a városi szolgálatban. 11 '''' A városba jött, elbocsátott katonáktól a tanács minden esetben elbocsátólevelet követelt. A városban időző invalidusokat időnként felül-
