Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)
Adóterhek - Katonaság, rendészet - Katonaság
vizsgálatra hívták össze. 1786-ban ebből a célból Pestre kellett menniök. A letelepedésnél előnyben részesültek azok, akiknek rokonaik bizonyítványban vállalták: életük végéig gondoskodni fognak róluk. 139 1816-ban az agg katonák és a kegydíjat élvezők 100 forintos fizetését 150 forintra emelték. Az erről szóló leveleket a tartományi biztos a városon keresztül juttatta el hozzájuk. A nyugdíjazott katonatisztek egy részét közvetlenül a városi hadiadópénztárból fizették. Ezt az összeget beszámították a város adójába." 0 Előfordult, hogy a kiszolgált katonák adóját törölték, mint pl. 1827ben Németh Mihály 6 forintját. Minden esetben törölték viszont azok adóját, akik ,,a városért katonáskodtak". Ha azonban maga helyett — pénzért —• mást állított, nem élvezhette a kedvezményt. Felvették az öregek házába 1835-ben azt az elbocsátott katonát, akit a város fogadott fel, és 16 évig becsületesen és jól szolgált. Mindez azonban csak a város által állított katonákra vonatkozott, vagy olyanokra, akiket a rendszeres katonaállítás (1821) előtt megfogtak és életfogytig kellett volna katonáskodniuk, de tehetetlenségük miatt elbocsátották őket. 141 1819-ben érkezett meg a helytartótanács leirata: „Azok az emberek, akik a Waterlooi ütközetben megsebesültek, vagy az ott elhaltak özvegyei \és árvái, az angol nemzettől, az összegyűjtött pénzből, részesülhetnek". A tanács ezt közhírré tette, „hátha valaki jelentkezik". Ilyenről egyről tudunk: tíz évvel később Pápai János kérte, hogy mivel ő a lipcsei csatában megsebesült és munkára alkalmatlan (erről városi orvosi bizonyítványa volt), segélyt kapjon a városi szegényháztól. A tanács a kérést méltányolta: hetente kapott alamizsnát az illetékes biztostól. 142 Szökött katonák Szökött katona elfogásáért jutalom járt. 1737-ben a helytartótanács ezt egy aranyban állapította meg. A tanácsnak jelentenie kellett, hogy időről időre mennyit fogott el. 1749-ben a díj 12 forint volt. Aki viszont elrejtette, 1000 forintot fizetett, jószágát elkobozták és még a koldulástól is eltiltották. 113 Ennek ellenére nem beszélhetünk nagy számú elfogott katonaszökevényről. 1742-ben egy, a város részéről kiállított szökött katonát a tanács börtönbe vetett, de az onnan megszökött. Újból kézre került és 12 botot vertek rá. 1790-ben a városi satrapa kísért egy szökevényt az ezredéhez; az átadáskor kapott nyugtát a tanács „biztonság okáért" az akták közé helyezte. 1 '' 4 A körözött, szökött katonák nevét és személyleírását a városi kapitány kapta meg, aki „kereste, de seholsem találta" szöveggel jelzett vissza a helytartótanácsnak. Közreműködött a kapitány viszont akkor, ha magánszemélyek fogtak el szökevényt és jfogdíjukat nem kapták meg.'''"' 1802-ben amnesztia volt a katonaszökevények számára. Ennek hírérére egyes szülők megjelentek a tanács előtt és kérték távoli fiúk bevonását a közkegyelembe. Egy polgár pl. a Franciországban megszökött és ott bujkáló fia számára kérte ezt. Az amnesztiát 1806. november 16* 243
