Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)

Adóterhek - Katonaság, rendészet - Katonaság

gük volt, hogy maguk helyett —« pénzért — mást állítsanak. Ha valaki korábban már állított maga vagy fia helyett újoncot, azt mentesítették az újabb újoncozás alól. De hivatkoztak a céhben kitanult mesterségre („a katonaságnál végképp elfelejti"), vagy arra, hogy az illetőt a céh fel akarta szabadítani. Indok lehetett ,,a házi környülállás" is.

125 Az új, összeírásos módszer kibontakozása nem jelentette a régi „fogdosás" megszűntét. 1821 júliusában négy mesterlegényt éjjel a kocsmában fogtak be. De amikor kiderült, hogy nem helybeliek, szabadon engedték őket, „mert a felséges rendelkezés szerint, önnön akaratjuk ellen a város részéről nem lehet őket katonának állítani". 1823 februárjában éjjel katonákat fogdostak a városban. Közülük kilencet az orvos alkalmasnak talált, de ötnek az édesanyja megjelent a tanács előtt és bejelentette, hogy nyolc napon belül mást állít a fia helyett.

126 Nem szűntek meg a verbunkosok elleni panaszok ebben az időszakban sem: „egész éjjel dombéroznak, az utcákon nyugtalanító lármát csapnak". Hasonló visszatetszést szült, amikor a verbunkos parancsnok a kaszárnyában 60 nőt akart elhelyezni.

127 Az újoncállítás összeírásos rendszerét —• amelyet, mint fentebb láttuk először 1788-ban próbáltak alkalmazni, illetve 1821-ben alkalmaztak is — 1831-ben már teljes egészében figyelembe vették. Ebben az évben a városnak 37 gyalogost és 8 lovast kellett kiállítania. Az elmúlt országgyűlésre (1830:7 tc.) hivatkozva a kapitányi hivatalt bízták meg: írja ki az összeírásból a katonai kort elért fiatalokat. Kérték egyúttal a plébánosokat, hogy a katonakorú fiatalok házasságkötését halasszák el, hogy ne jöjjenek létre — csak a katonaság elkerülésére kötött —! elhamarkodott házasságok.

128 1831-ben volt a premiere az összeírásos —• sorshúzásos újoncállításnak. Vass János polgármeter gömbölyű fácskákat csináltatott, ebbe dugták a papírra írt számokat. Elővették az 1830 végén készített népességösszeírást és kiíratták belőle azoknak a polgároknak és lakosoknak a neveit, akiknek katonaságra alkalmas és fel nem mentett fiaik voltak. Minden ifjat vagy szüleiket (rokonukat) fertályonként a tanács elé idézték, hogy senki se maradjon ki. A sorshúzás alá tartozók jegyzékét így összeállítva, a következő lépésként számba vették azokat, akik vállalták, hogy fiaik helyett más újoncot állítanak. A sorshúzás a tanács és a választott község jelenlétében történt. A nép is összesereglett, de nem fért be a tanácsi szobába. Ezért minden fertályból négy-négy ember nyert bebocsátást, „a gyanú elhárítására". Aki az érintettek közül nem jött el, azt „erővel" 18 évre katonának adták. A sorshúzásra kijelölt ifjakat (1—339-ig) leszámozták, a számokat a lyukas fácskába, majd ezeket a „szerencse-fazekába" tették. Utána minden ifjú maga húzott. Akik 100 alatti számot húztak, mindjárt a városházán maradtak. „Elégséges vacsorát és bort kaptak, jó kedvük fenntartására muzsikát rendeltek nekik". A sorshúzásból kivették a nem helybeli legényeket. A mulatozás három napig tartott és a városnak 180 forintjába került.

123 Az új, sorshúzásos rendszer mellett megmaradt a verbuválás korábbi formája is. 1832-ben verbunkosok voltak a városban, szállást a kaszárnyában kaptak. A polgárok már előre tiltakoztak a beszállásolás ellen, „mivel a verbunkos katonák éjjel kimaradnak és garázdálkodnak". A Pelikánhoz címzett kávéház bérlője nem engedte meg a katonafogdoFMTÉ 16 241