Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)

Adóterhek

A dézsmálás rendje tehát a régi maradt, de a zavarok elkerülésére elrendelték, hogy a dézsma alá tartozó földeken az árpát, zabot kévékbe kell kötni és aszerint dézsma alá adni.

1

'

0 1331-től, a harmadik vetésforgó bevezetésével összefüggésben, a dézsmát készpénzben kezdték szedni. A dézsma az I. osztályú szántóföld után 1 konvenciós forint, a II. osztályú után 50 krajcár és a III. osztályú után 40 krajcár lett. Előfordult azonban, hogy a dézsma összege nem minden évben volt ugyanaz.

170 Bortized Ellentétben a gabonával, a bor utáni tizedet az első időktől fogva pénzen lehetett megváltani. 1696-ban egy urna borért 2 forintot, 1729ben és 1784-ben 1 forint 50 dénárt, 1739-ben 2 forint 40 dénárt szedtek.

177 A bordézsmaszedés idejét, a szüret idejétől függően, a tanács határozta meg (1767-ben pl. szeptember 28.). 1769-ben a rossz bortermés miatt a város azt jelentette a kamarának, hogy ,,a bortizedből aligha lehet 3000 forintot az adósságok megfizetésére fordítani". A bortized 1774ben egy akó után 1 forint 80 dénár, 1778-ban 90 dénár volt.

1

'

8 1786-ban kitolódott a szüret és dézsmaszedés ideje, ezért október 13án a tanács sürgette a tizedszedést, „mert közeledik az éves vásár". 1791ben egy vödör megváltása 1 forint 30 dénárba került. Ebben az évben a tizedszedők jelentették, hogy „az adózók a boraikat még a tizedszedés előtt idegeneknek adják el, amivel a közt megcsalják". A tanács ezt elkobzás terhe mellett tiltotta meg.'

70 1792-ben a tanács igen magas, vödrönként 3 forintos, a következő évben 2 forintos dézsmaváltságot állapított meg. A szószóló és néhány választópolgár kérésére ezt 1 forint 80 dénárra mérsékelték.

180 1799-ben 1833 forint, 1806-ban 7995 forint, 1819-ben 8725 forint, a következő évben 9354 forint, 1831-ben 6804 forint és 1840-ben 2328 konvenciós forint volt a bordézsmaváltságból a város bevétele.

181 1805-ben a gazdasági ülés javasolta, hogy a tizedet} a szőlők nyolcada és ne a bor után szedjék (ez a javaslat egyszer, 1790-ben már felmerült, de minden visszhang nélkül maradt). A tanács azoban arra hivatkozva vonakodott ezt bevezetni, hogy a tized fele a fehérvári káptalant illette. Az 1481:1., 1609:18. az 1647:95. és az 1548:60. tc. alapján a tizedet vagy természetben, vagy egyenértékben lehet szedni. Ezért már arra az évre a tizedet nyolcadonként 36 krajcárban állapították meg. 1805-ben azonban, mivel az emberek katonáskodtak, úgy történt a kivetés, hogy a szőlősgazdák a tizedszedő, a hegymester és két választópolgár előtt vallották Le, hogy mennyi boruk termett. A tizedszedő ezután ennek alapján vetette ki a dészmátj a fenti határozattal ellentétben (nem a nyolcadok után) urnánként 16 krajcárt.

182 1810-ben a főhegymester jelentette, hogy több szőlősgazda a tanácsi határidő előtt kezdte meg a szüretet. Ezért a tanács 6—6 forintra büntette őket. Egyúttal elhatározták, hogy „akik nem jelennek meg a tizedszedésen, amikor a tulajdonosokat állapítják meg, azoknak a pincéjét lepecsétlik".

183