Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)
Adóterhek
1816-ban feljelentés érkezett a tanácshoz, hogy a szőlősgazdák a dézsmálás előtt behozzák a boraikat a szőlőből, valamint a dézsmát a. vevőkkel fizettessék meg. A tanácsi határozat szerint „nem lehet megengedni, hogy a vevőre hárítsák a terhet". 18 ' 1 A kamara rendeletére hivatkozva a tanács 1821-ben szabályozta a bordézsma szedését. Eszerint a bort meg kell akoltátni és pénzért megváltani. A szőlőpásztorpénzt az adókivetéskor a szőlőbirtokosokra vetették ki. Azoknak a hordóit, akik a dészmával adósak maradtak, lepecsételték. Ha ezután 15 napon belül sem fizettek, elárverezték. 18 ' 5 Tizedszedők A tized szedésére a tanács dézsmásokat alkalmazott, az elsőkről 1696ban olvashatunk. Feladatuk volt a (az írnokok által végzett) tizedösszeírásra való ügyelés, „hogy az a legjobb tudás szerint készüljön." 186 1728-ban a tanács deputatiot küldött ki a tizedszedésre, ami a téma fontosságát mutatja. A tizedcédulákat mindig tanácsi határozatra oszthatták ki, illetve kezdhették meg a tizedszedést. 18 ' A város a bérelt Bárándpuszta után is szedett tizedet. 1734-ben pl. egy szántó után 75 dénárt, vagy 3 mérő árpát, zabot, kölest, vagy 2 mérő búzát; 1742-ben a levágott gabona után szántónként 40 dénárt, a kötött gabona után természetbeni tizedet. 188 1770-ben megtiltották, hogy a tizedszedők a nyomtatók (cséplők) fogadásába avatkozzanak, „mert az a tanács dolga". 18 " Az 1730-as évektől egyre nagyobb lesz az állás becsülete; üresedés esetén többen is pályáztak rá. 1790-ben a tanács mindet türelemre intette és azzal biztatta, hogy „az állás betöltésekor tekintettel lesz a kérelmezőre". A dézsmások a várostól tized alóli mentességet kaptak, amit 1800-ban a hegymesterek is elnyertek. 190 A tizedszedők a beszedett természetbeniekről és pénzekről számadást vezettek. 1786 decemberében a tanács sürgette a számadás elkészítését, „mert mielőbb meg kell tudni, hogyan állunk a tizeddel". A benyújtott jegyzékek, számadások egy-egy példányát a számvevőség és a kamarási hivatal kapta. Mivel a dézsmások a szőlőcsőszökkel is foglalkoztak, azok jegyzékét is mellékelték a számadásaikhoz. 101 A leghíresebb fehérvári tizedszedő kétségtelenül az 1787-ben hivatalba lépett Miskey Ferenc volt. Rendben működött egészen 1805 júliusáig, amikor a polgármester a számadáskönyveit akarta ellenőrizni. Mikor kimentek a lakására, a kocsija éppen készen állt, de már nem tudott elutazni. A számadáskönyveket viszont arra hivatkozva, hogy „részben elszakadtak, részben elvesztek", nem adta át. Egyúttal benyújtotta a lemondását (fiát ajánlva a hivatalra). Ettől kezdve megindult a szőlősgazdák panaszáradata. Kiderült, hogy a dézsmás nem azt az összeget írta be a számadásokba, mint amit tőlük szedett. A tanács, a polgármester vezetésével, bizottságot küldött ki; ez megállapította, hogy a számadások és a tizedcédulák nem fedték egymást. Ilyen módon 3895 forint hiányt találtak a könyvekben. Erre Miskey javait bírói zárlat alá vették és összeírták, őt őrizetbe vették. Ellátására a zárolt vagyonból havi 10 forintot kapott. Az ügy a helytartótanácshoz is eljutott, mert a szószóló és néhány
