Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)
Adóterhek
búza és rozs — 10., a tavaszi árpa, zab és más efféle 9. keresztjét szedték dézsmaként. A tizedcédulákat a városházán osztották; a cséplésnél a városmajorban egy-egy tanácsos volt jelen. 11 '' 1788-ban jelentette a számvevő, hogy ,,a tizedbe nem a legjobb, mégcsak nem is a közepes gabonát adják, ami a városnak nagy kárára van. „Azt javasolta, hogy a tizedszedők maguk válasszák ki a 10. keresztet. A tanács megeskette a tizedszedőket, hogy a városnak nem okoznak kárt, „azt azonban nem lehet megoldani, hogy minden 10. keresztet ők válasszanak ki". lli(i Ugyanebben az évben azok a polgárok, akik a parlag földjeikbe nyári gabonát vetettek, nem akartak tizedet fizetni. A tanács határozata: „Mivel az ő hibájuk hogy nem télit vetettek bele (amit kellett volna), kötelesek tizedet fizetni. Míg meg nem fizetik, nem engedik a behordást". 107 1793-ban a szószóló — az uralkodó akaratára hivatkozva — javasolta, hogy a tizedet ne természetben, hanem pénzben szedjék. A tanács ezt el is fogadta, de a valóságban semmi sem változott. 108 A beszedett dézsmabúzából különböző kötelezettségeket fizetett ki a város. 1808-ban pl. 50 mérőt kaptak a ferencesek, 28-at a két dézsmás, 2 mérőt a majorgazda (zsákfoltozásért), 6—6-ot a kőműves- és ácspallér; 10—10 mérőt a bíró, a szállásmester és a városi szolga; 1 mérőt a hajdú (a szérűk őrzéséért) és 6 mérőt a hajdúkáplár. 109 1812-ben a tanács elrendelte, hogy mindenki előbb a dézsmát hordja be a város majorjába és csak utána az egész termést. Ugyanebben az évben a parlag- és a moharföldekre 5—5 forintot vetettek ki, „mert különben ezek a városnak a dézsmában nagy csonkítást jelentenek". 1 ' 0 1816-ban a tanács — a szószóló és három választópolgár jelentése alapján — elengedte azok dézsmáját, akiknek „szántóföldjeit a vizek és a havak tönkretették; másodszor is kellett vetniök, vagy parlagon hagyták a földet". Különben nem szívesen adott a város bármilyen kedvezményt. 171 1821-ben több gazda kifogyott az eleségből és kérte, hogy a dézsmálás megkezdése előtt, néhány keresztet behozhassanak és kenyérnek valót nyomtathassanak maguknak. A tanácsi határozat: „Egy-két ágazat alá való gabonát előlegesen behozhatnak". 172 1821-ben a kamara megkérdezte a várost: nem volna-e hasznosabb a gabonadézsmát pénzzel megváltani. A tanács és a választott község együttes ülése a természetbeni szedés mellett maradt, amit a kamara is akceptált. A tanács ezt azzal indokolta, hogy a váltság kivetése bajos lenne, akadállyal járna; a pénzszűke miatt az adózók felesleges eladásokra kényszerülnének: a városnak nagy szüksége van szalmára, amit így tudnak pótolni. A tanács szerint a hazai törvényekkel leginkább a tized természetbeni szedése egyezik. 1 ' 3 A kamara rendeletére a tizedet úgy szedték, hogy a dézsmások minden földre kimentek, a kereszteket megszámolták és aszerint vetették ki a dézsmát. A behajtást és a számadásba vételt az alkamarás végezte. Ez azonban nem tetszett a gazdáknak, mert addig kellett várniok a behordassál, amíg a dézsmás meg nem jelent a helyszínen. A tanács a korábbi dézsmálási módszer mellett állt. 17 ''
