Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)
Adóterhek
állítás költségeit és a cenzus regiust is. Az 1821. évi költségvetés 67 168 forintról, az 1825/26. évi 31 662 forintról, az 1827/28. évi 29 600 forintról szólt. 1829 30-ban 29 444 forintot adtak ki, az 1930/31. évi költségvetés 28 171 forint. 1831-től kezdve az előzetes költségvetést a kamarához kellett felterjeszteni. Ennek az volt a célja, hogy a város csak előre nem látott (és nem tervezett) célra vehessen fel kölcsönt. 1 '' A költségvetés „kiszámítására" a tanács 1837-től kezdve, a polgármester vezetésével, küldöttséget nevezett ki. A költségvetést az adókivető elegyes ülésen olvasták fel, vitatták meg és hagyták jóvá (vitára azonban csak ritkán került sor). 158 A háziadó-költségvetés némi eltérést mutat a hadiadóétól, habár gyakran vannak közös rovataik (ami arra utal, hogy a szétválasztás nem mindig járt sikerrel). 1307-ben pl. a — 27 015 forintról szóló — költségvetés rovatai között a házipénztárból folyósított fizetéseket és napidíjakat: utak. hidak, töltések javítását; ároktisztítást; stólamegváltást; tiszti szállások költségeit (magánházakban) látjuk. Itt vette tervbe a város a következő évben a Nemzeti Múzeumnak adandó 1000 forintos támogatást is. 15y Az 1837 38. évi háziadó-költségvetés 61 474 forintról, az 1839/40. évi 53 710 forintról, az 1840 41. évi 65 430 forintról, az 1842/43. évi 63 875 forintról, az 1844/45. évi 71 238 forintról és az 1846/47. évi 78 082 forintról készült. lüü Tized A városi tanács 1696. július 22-i ülésén olvasták fel a budai kamarai adminiszráció leiratát, amely szerint a városban minden tized a királyt illette. Abban az évben egy kereszt búza után 60, árpa után 40 dénárt, egy urna bor után 2 forint volt a tized. A város 1715. évi becikkelyezése után a tized az esztergomi érseké lett, a város tőle bérelte. 101 Némileg megváltozott a helyzet 1777-ben, a püspökség megalapítása után, amikor Mária Terézia a tizedet az addigi belvárosi plébániatemplomnak rendelte. És mivel ezt a város a káptalannal közösen tartotta fenn, a tanács a tizedet a káptalantól bérelte. Ez sok vita forrása volt, amiről az egyházi fejezetben szólók részletesen. l0A város kétféle, gabona- és bortizedet szedett. A fehérvári polgárok, az 1703. évi kiváltságlevél szerint, a bárány- és a méhtized alól mentesek voltak. J0;j Gabonatized Gabonatizedet 1696 óta szedtek, időpontját, az aratás befejezésétől függően, a tanács határozta meg. 1724-ben 1 mérő búza után 6 dénárt, árpa, zab és köles után 5 dénárt, 1 vödör bor után 10 dénárt szedtek. Az aratás után osztották ki a gabonatized-cédulákat. Az- aratórészt a gazda egy nap alatt fizette ki, utána kezdődött a dézsmálás. 104 1754-től nemcsak a terményeket, hanem a földeket vetették tized alá. Egy lenföld után 1 forintot, a parlag és mohar után 50 dénárt szedtek, majd 1768-től minden föld után 50 dénár lett a dézsma. 1771-ben emellett a tiszta búza 12., a valamivel alábbvaló búza 11., a kétszeres —
