Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)

Adóterhek

A számadásokat a számvevőség 1796-tól kezdve már nem győzte revideálni; kisegítő alkalmazását kérte. A választópolgárok azonban ehelyett inkább az egész — a városi, pénztárat terhelő — számvevőség megszüntetését kérték. Elégnek tartották, ha ,,a városi számadások egy írnokhoz tartoznak", mivel a magyar kamara úgyis ellenőrzi azokat. A tanács válasza: ,,A számvevői hivatalt a legmagasabb utasítás rendelte el; így azt megváltoztatni nem lehet".

m 1796-ban a számvevő jelentette a tanácsnak, hogy 1790, vagyis működése megkezdése óta, nincs adjunktusa. A város a magyar kamarától kérte kisegítői állás rendszeresítését. Az engedély meg is jött, az első adjunktus Ruska Ferenc lett. 1805-től — az adjunktusi állás elnyerésének reményében -— gyakornok is van a hivatalban — (Rauch Ádám pl. ezen az úton nyerte el az adjunktusi állást).

150 1812-ben megintették az adjunktust, hogy „munkáját akkor is végezze el, ha a számvevő állandóan távol van". 1826-tól az állást a becsületbeli írnokok közül töltötték be. 1834-től már „becsületbeli számvevőségi gyakorló segéd" is volt. 1836-ban az adólevelek készítésére, egy ideiglenes segédet alkalmaztak.

151 Patsay Gy'irgy számvevő 1844-ben jelentette, hogy a kirendelt írnok három hete, bejelentés nélkül, elhagyta a várost. A tanács ezt a hivatal végleges elhagyásának vette és tiszteletbeli írnokságát megszüntette.

152 1838-ban az adószedő és a kamarás között „behozták a kölcsönös ellenőrséget" (vagyis egymást ellenőrizték, egymásért jót álltak). Ezt a kamara is jóváhagyta.

153 1842-ben a választópolgárság javasolta, 250 ezüst forint fizetéssel, alszámvevői állás felállítását. A tanács a királyi biztos pártfogását kérte a javaslathoz. A, kamara azonban nem engedélyezte „ellenőri" állás létesítését.

15

'

1 A számvevői hivatal fontosságát mutatja, hogy 1848 júliusában a tanács kinyilvánította: „Nagy Ignác számvevőre minden bizottmányban szükség van". Ezért „mindenhova kinevezték tagnak"; erről a bizottmányok elnökeit tudósították.

155 Költségvetés A XIX. század első évétől kezdve a város rendszersen készített (adóiköltségvetést. Az 1801. novemberi adókivetési ülésen olvasták fel először a nádori (hadiadó-) és a házipénztár előzetes költségvetését; csak ezt követte a repartitio ismertetése. A helytartótanács a következő év augusztusában rendelte el, hogy „minden év október végéig fel kell terjeszteni a következő év várható kiadásait". A tanács azt a számvevővel tudatta.

155 Az 1808. évi hadiadó-költségvetés a városi 17 portára kivetett 13 308 forint adó kifizetését; a hadiadó pénztárból folyósított fizetéseket és napidíjakat, az adókedvezményeket, az adózási célra felvett tőkék kamatait, a kaszárnya javítás és a tiszti szállások költségeit, valamint a hadsegedelmet tartalmazta. Nem sokban tértek el ezektől a rovatoktól a következő évek hadiadó-költségvetései sem. 1815-től hozzávették: a városi kancellária irodaszereit, „a gonosztevőkre fordított kiadásokat", a tizedszedés napidíjait, a talált gyermekek tartását, a közcélú fuvarozást, a katona-